Melengeti az ember idealizmusra áhítozó szivét, ha olyan példát kap politikai ellenfelek együttmuködésére az ország érdekében, mint ahogy az ellenzék és a kormány a Haider-ügyet kezelte az elmúlt napokban.
Az külügyi bizottság elnöke, az SZDSZ-es Szent-Iványi István ma keményen bírálta Ausztriát, mert a szélsoséges EU-bovítés ellenes Jörg Haider a hatalom közelébe jutott.
Nem ez a szép a dologban, hanem az, hogy mindenki számára világos: Haider nem a barátunk, de ellenzék és kormány mozgástere különbözo.
Korábban ezen a héten a kormány nem kívánta kommentálni az ausztriai koalíciós tárgyalásokat, és Martonyi, miután Ausztriából visszatért, csak annyit mondott: Schuessel biztosította arról, hogy Ausztria EU-bovítés politikája nem fog változni.
Értheto ez a mértékletesség: akkor még Európa várt, és Magyarország nem volt abban a helyzetben, hogy o indítson támadást: ha Haider esetleg tényleg hatalomra kerül, akkor is beszélo viszonyban kell maradnunk a szomszédunkkal.
A magyar ellenzék viselkedése szintén mintaszeru volt: nem indítottak belpolitikai kampánycélokból támadást a kormány ellen, amiért az nem indított diplomáciai háborút Ausztria ellen.
A hét végére Európa több kulcspolitikusa, így Chirac, vagy az EU-elnök Portugália miniszterelnöke, keményen bírálta Ausztriát. Megérett a helyzet, hogy nálunk is megszólaljon valaki. A leheto legszerencsésebb, hogy ez az ellenzéki Szent-Iványi volt, aki nem kormánypolitikus, de a Külügyi Bizottság elnökeként a szava elég súlyos a nemzetközi porondon.
Ezzel megoriztük a kormány külpolitikai mozgásterét is, ugyanakkor fel is szólaltunk a szélsoség eloretörése ellen. Mint egyetlen politikai entitás: Magyarország.