A kis kitérő után talán folytassuk, hogy milyen is lesz a jövő fizikája. 

 

Mint említettem, a jövő fizikája a tényekre fog épülni. A tényeken olyan megfigyelések és kísérletek, amelyek megbízhatónak tekinthető.

 

Ilyen kísérletek voltak Michelson kísérletei. Ezekért Michelson Nobel díjat kapott.

Az első a Mishelson-Morley (MM) kísérlet volt, amelyet többször megismételtek 1979 és 1887 között. Ebben a kísérletben a Föld haladó mozgását akarták kimutatni az álló fényéterben. Mint tudjuk ez nem sikerült. Az MM kísérlet eredménye szerint a Föld nem végez haladó mozgást a fényközeghez képest. 

 

A másik kísérlet a Michelson-Gale (MG) kísérlet volt (1927), amelyben a Föld forgását mutatták ki a fényéterben. Ez a kísérlet már pozitív eredményt hozott. 

 

A két kísérlet együttes értékeléséből az alábbi következtetések vonhatók le:

- azt a hibás következtetést, amelyet Einstein levont az MM kísérletből, hogy fényéter nem létezik, az MM kísérlet nem támasztja alá, az MG kísérlet pedig egyértelműen cáfolja

- fényközeg tehát létezik (erre Einstein is rájött idősebb korában)

- az MM kísérlet szerint a Föld magával viszi a fényközeget a Nap körüli keringése során, ezért nem mértek sebességkülönbséget a Föld és a fényközeg között

- az MG kísérlet szerint a Föld nem forgatja magával a fényközeget a tengelyforgás során, ezért tudták kimutatni a Föld forgását a fényközegben

 

Ezek azok a tények, amelyeket figyelembe kell vennünk az új fizika megalapozásánál. Természetesen vannak további kísérletek is, amelyre egységes magyarázattal kell szolgálnia annak az elméletnek, amely a jövő fizikájának címére pályázik. 

Ez az elmélet már megszületett. Szuperfizika a neve.