Különleges és jó, hogy egy szónak (tisztelet) mennyi értelmet adunk attól függően, hogy melyikünk mit tisztel. 

Nem szerintit, vagy nemének egyik legfontosabb tulajdonságának "kihasználását" (anya), vagy többet, mint amit ő tud megtenni. 

Jár, vagy nem jár, ki kell-e érdemelni, és még a "tiszelet" jelentése is más.

Én továbbra is úgy gondolom, hogy nekem miért gondolom, hogy tisztelet járhat azért, amit leírtam (nem kötelező persze, főleg, ha nem értenek egyet azzal, amit én annak gondolok), ami nekem fontos.

Az biztos, hogy attól mert én meg tudtam csinálni, még tisztelem a másikat is, ha ő is annyit tesz, hiszen én tudom, hogy ez mivel jár, hogy mit tettem, hogy megtegyem, hogy mit "áldoztam" érte és mennyit.

Vagyis... nem (csak) azt tisztelem a másikban, ha több, mint én, mert akkor a saját "teljesítményemet" nem becsülöm meg, nem tartom tiszteletre méltónak.

De. Én annak tartom azt is, amit én "teljesítettem", mert tisztelem magamban azt és még urambocsá' büszke is vagyok rá.