"Sólyom László és Göncz Árpád képviselte azt, amit elvár(hat) az ember egy Elnöktől.

 Mádl Ferenc csendesebb volt, de talpig becsületes.

 A többi említésre se méltó."

 

Az első két állítással egyet tudok érteni. A harmadikkal pedig nem. Sólyom László esetében pedig

végképp nem, mert sokat tapasztalt, gyakorló Alkotmánybíró-ként számomra messze többet ért a

szakmai tudása, szakmai-, és élet - tapasztalata (éppen az általa gyakorolt hivatásban), mint azoké,

akik gyakorlatilag az iskolapadból épp kikerülve, mindenfajta munka,- és szakmai tapasztalat nélkül,

a parlamentben, vagy éppen a kormányban ücsörögve próbálják tenni a dolgukat a szakmaiság és a

bennfentes magabiztosság és a tévedhetetlenség látszatát keltve. Arról már nem is beszélve, hogy

mennyire helytálló az a magyar naelvi eredetű felfogás, melyszerint :

"Mennél többet tud valaki a gyakorolt hivatása elméletéből és gyakorlatából, annál inkább tisztában

van azzal, hogy mennyi mindent nem tud még éppen abból."