Nagyon szépen osszefoglaltad az atomisztikus fizika elméletemet.

 

Én így szedném össze a legfontosabbakat:

 

A kiinduló pont a részecskefizikában megfigyelt NÉGY stabil elemi részecske e, p, P, E.

 

Mivel két hatást ismernünk, a gravitáciòt és az ektromágnesességet, én mindakét hatást a megmaradó elemi töltesekböl kiindulónak látom. Az elemi töltésekböl tehát c-vel terjedö, nem-konverzativ, a kölcsönhatásokat okozó mezök indulnak ki.

 

Megfogalmaztam a hatásintegrált, amiben csak öt természeti állandó szerepel c, e, me, mP és az általános gravitációs állandó G = G2/4π. A hatásintegralból tudtam levezetni a két mezö és a részecskék mozgásegyenleteit, a részecskék mozgásegyenleteben Lagrange multiplikátorok lépnek fel, mint a Planck állando h és a h0 = h/387. A h írja let az atomok elektronhéját. A h0 az atommagok, amik csak protonokbòl, elektronokból és pozitronokoból állnak és amiket a hatásintegrál és a h0-val modellezni tudjuk. Az összes megfigyelt összetett részecsket modellezni tudjuk, ki tudjuk számítani a részecskék összes fizikai tulajdonságát.

 

A mezök mozgásegyenletei kimutatják, hogy a mezök terjedési sebessége egy állando, a c, ami független a kibocsátó anyag (részecske) sebességétöl. NEM kell tehát semmilyen fényközvetitö közeg!

 

A gravitációt is beépítettem a részecskefizikába, az elemi gravitációs töltések segítségével és a gravitáciòt egyesítettem az elektromágnesességgel.

 

A perdöntö kísérletet is elvégeztem, mivel a sùlyos tömeget ki lehetett számítani és a tehetetlen tömeget meg tömegspektrumos kisérletekböl ismerjük egy ejtökíserletben kimutattam, hogy a líthium, a szén és az ólom is lassabban esik, mint az alumínium, vagyis hogy a testek szabadesese vákuumban nem egyetemes.

 

A szuperfifikus halandzsál amikor az mondja, az elméletem NEM teljes és hiànyzik belöle egy perdöntö kísérlet.