Kedves Endi!

Idemásolom, amit írtam:

Az a probléma, hogy mi „a dauerni fajták” egészen máshogyan közelítjük meg a komolyzenét, mint azok, akiknek nincsen Zeneművészeti Főiskolai végzettségük.
Ez nem lekicsinylés. Nekünk ez a hivatásunk, ehhez értünk, ezt tanultuk 15-20 éven keresztül, hogy diplomát kaphassunk.
Teljesen természetes, hogy egy olyan valaki, aki ilyen körülmények között nő fel (5 éves korom óta hegedülök, 14 éves koromtól Zeneművészeti Szakközépiskola, érettségi után a Főiskola, majd az első munkahely a Szimfonikus Zenekar), az egyoldalúan tájékozott a zenéről, csak a dolog történeti részét ismeri, nagyjából Bartókkal-Kodállyal bezárólag. Ezzel ki is fújt a komolyzene ismerete.
Lévén, hogy közép- és főiskolán is tantárgy volt a zeneesztétika, a zenetörténet, az összhangzattan, szolfézs stb. egészen máshogy hallgatjuk ugyanazt a zenéket, mint mások.
Egészen másra figyelünk és máshogy.

Erre Te azt írod:

Amit a zene tanulásról írsz, az meg (ne is haragudj), de majdhogynem undorító! És erre még büszke is vagy? Hogy ezért tanultál 15-20 évet... hogy diplomád legyen?

Lehet, hogy igazad van, hogy gyenge a vitakultúeám, sőt lehet, hog ya felfogásom is. Megtennéd, hogy kicopyzod az(oka)t a mondato(ka)t, amik majdhogynem undorítóak?
Köszönöm.