Habár a mai (12. napi) küzdelmekből több is akadt, ami igen érdekesnek ígérkezett és az összefoglaló tanúsága szerint végül az is volt, elsősorban az "idő előtti" Ozeki összecsapás volt az, amire leginkább kíváncsi voltam, az piszkálta a csőrömet, a fantáziámat, hogy bejön - e az, amit tegnap, itt jósolgattam,

avagy talán mégis győz Takakeisho-ban a harci szellem és egy tisztességesnek mondható küzdelmet produkálnak. Nos nem kellett csalódni. Egyértelműen azt láttam, hogy hibátlanul működött az "Ozeki -

segély - egylet, vagyis egy kamu tachiai-t követően Takakeisho szép-engedelmesen és szabályszerűen lehátrált Shodai elől a ringből. A leg-komikusabb az egészben az volt, hogy a műértő japán közönség a

látványt zajos tapssal fogadta és a győztes a végén szépszámú borítékocskát vihetett ki az öltöző felé haladtában úgy, hogy közben még egyetlen arc(mimikai)-izma sem rezdült a felfokozott érzelmektől.

 

A másik - számomra említésre méltó - eseményt ismét csak az itt és ezen a tornán korábbiakban már

megdicsért Chiyoshoma produkálta, az aktuális rangsorban vagy jó nyolc helyezéssel mögötte sorolt,

a Juryo-ból frissen felkerült Nishikigi-vel szemben. A mongol birkózónak ismételten sikerült a tachiai-t követően egy pompás, félfordulatos, hibátlan "beugrós libelle" - t produkálnia, ami egy műkorcsolya -- bajnokság férfi egyes versenyszámában értékes segédpontokat jelenthet a gyakorlat értékelésekor,

ám, a Nagy Haru Basho Torna legfelső Makuchi Osztályában számomra - nem több, mint egy cirkuszi

bohózat. A végén, amikor az összefoglalóban megjelent a kis szerzetesi tonzúrás fej a kép alján már-

már azt hittem,  hogy a bírók talán a velem érzett jogos felháborodás - keltette indulatukban kitiltják

a mongolt a ringnek még-csak közeléből is, de csalódnom kellett. Kihozták Chiyoshomát győztesnek.

 

Azért, ezenfelül akadtak érdekes, szép meccsek, dolgok is, mint például Hoshoryu és Wakatakakage győzelme és ráadásul az agg Tamawashi is becsülettel helytállt Daieisho-val szemben és jó volt látni a sérüléséből visszatért Chiyonokuni nagyon impulzív, mindent bedobó győzelmét is. Ám a fenti két első bekezdésben foglaltakat nemigen sikerült feledtetni. Pedig jó lett volna. Ez marad talán majd holnapra.