Még egy érdekesség: sokan folyton a gyermekvállalásra, illetve magára a gyermekre, mint akadályra hivatkoznak. Pl. nem léptetnek elő főnöknek, mert gyerekem van, aki ugye megbetegszik, sandán néznek rám, hogy mikor leszek várandós, ezért nemhogy főnök nem leszek, de fel sem vesznek, stb, stb.

Ezzel csak az a bibi, hogy a tőzsdei cégek felsővezetését jellemzően nem a huszon- vagy harmincéves korosztály alkotja, egy 40+ -os nő általában nem a Kismama Magazint lapozgatja, az esetek többségében nem kisgyerek várja otthon, hanem minimum iskolás, ergo nem kell hazarohannia, mert kettőt köhögött a kicsi. 

Arról nem beszélve, hogy Európában egy komoly cég csúcsvezetője minden gond nélkül megoldja a fizetős segítséget, de az is, aki pont a felsőbb állásokat pályázza, már ott sincsenek anyagi akadályok.

Úgy is mondhatnám, hogy nem pont a szalagmunkásból akarnak igazgatótanácsi tagot csinálni, aki megszokta, hogy otthon neki kell mindent megoldania.