Mindenekelőtt Shodai már elég régóta bemutatott produkcióival kapcsolatban érzem azt, hogy az általa

már tartósabban produkált sumo (ha lehet így mondani), nem Ozeki-szintű mutatvány. Úgy vélem, hogy

ezen a szinten elvárható, hogy a címet elnyerő - viselő olyan képességet-hozzáállást mutasson fel, ami

jól megkülönbözteti őt az akárcsak alacsonyabb rangú Sanyaku-beli (sekiwake, v. komusubi) társaitól és

persze még ennél is inkább a Maegashira - rangbeliek mesterségbeli tudásától, teljesítményétől. Persze

ez nem jelenti azt, hogy egy Ozeki általában legyőzhetetlen, hiszen akadhat gátló tényező, vagy forma- ingadozás, nem is egy fajta. Mégis az a tény, hogy az odáig vezető emelkedő út többlépcsős, legalábbis

arra enged következtetni, hogy lehet valaki kiváló Makuchibeli sportember, ám mégsem érett, alkalmas Ozekinek. Ugyanúgy, mint-hogy lehet valaki igen kiváló Ozeki, mégsem lesz belőle igazi "Nagy Bajnok".

 

Shodai - legalábbis a számomra egyáltalában nem testesíti meg az Ozeki-t. Valahogy ugyanúgy, ahogy Kisenosato (aki nagyszerű Ozeki volt), valahogy nem volt képes ugyanezt tenni Yokozuna - szinten. De

ott volt például Kaio is, aki egy nagyszerű Ozeki volt és nála egy minutum erejéig sem jutott eszembe,

hogy Yokozuna - ként képzeljem el. De éppen amiatt, amit az elért rangjában produkált, nagyon tudtam becsülni. Lehet, hogy ez, valami nagyon prózai kimondva, ám mégis jelent valamit. Shodai-val (sajnos)

így vagyok. Takakeisho más eset. El tudom képzelni, hogy van annak valami alapos oka - okozója, hogy mostanság nem képes teljesíteni annak megfelelően, ami benne megvan, csak most éppen nem képes valahogy elővarázsolni azt, amit régebbiekben tudott. Ez azért egészen más káposzta. Ami az ő Ozeki-

sumoját illeti, számomra éppen úgy "egy dimenziós"- nak látszik (talán kissé degradáló módon), mint

korábban emlegetetteké, de Shodaiét (ugyanebben az összefüggésben) sajnálatosan 0-dimenziósnak lehetne minősíteni. Persze vannak momentumai, amikor emlékeztet valamire, csak épp, ezen a szinten sűrűbben kellene ilyen pillanatoknak előfordulnia. Ám az Ő esetében a legfőbb hiányérzetet (nálam) az

akarás, elszántság  teljes hiánya okozza - kelti. És talán épp ez az, amit most, ezen a tornán - eddig - pl Ichinojo esetében - szemmel is jók láthatóan vélek felfedezni.

 

Amit írtam az általad dícsért, tegnapi Hoshoryu - Ichinojo féle produkciók kapcsán, csak és csakis ebben

az összefüggésben és értelemben gondoltam leírni. Ennyit talán a személyes mentségemre.