Tekintsük át, hogy a jövő fizikájának milyen alapelvekre kellene épülni!

 

1. A relatív (látszólagos) mozgás kizárólagossága helyett valóságos és relatív mozgás bevezetése.

 

Vajon helyes-e az a relativista elv, hogy a testek mozgása csak és kizárólag relatív lehet és valóságos mozgás egyáltalán nem is létezhet? Ezt a régi problémát fogjuk tisztába tenni. Felmerülhet a kérdés: miért nem vizsgálta még ezt senki? Nos azért, mert nem vették figyelembe, hogy a mozgást kétféle megközelítésben lehet értelmezni.

 

- Ha csak a mozgás tényét vizsgáljuk, és az erőket nem vesszük figyelembe (kinematikai megközelítés)

- Ha a mozgást okozó erőket, és a mozgás következtében fellépő erőket is vizsgáljuk (dinamikai megközelítés)

 

A kétféle megközelítés alapvetően különbözik egymástól. Ha csupán a mozgás tényét vizsgáljuk, akkor valóban elegendő a mozgás relatív értelmezése. Ha két test mozgásánál nem érdekel bennünket, hogy milyen erőhatások lépnek fel közöttük (vagy az erőhatás elhanyagolható), akkor elegendő relatív mozgásról beszélnünk.  Gondolatban bármelyik testet állónak képzelhetjük és használhatjuk viszonyító testként egy másik test mozgásának megállapításához (kinematikai eset). Elmondhatjuk, hogy a kinematikai vizsgálathoz nem szükséges a tényleges mozgás fogalma.

 

Mivel azonban a Szuperfizikában a mozgást komplexen vizsgáljuk, vagyis a testek mozgását okozó erőket, valamint a mozgás következtében fellépő erőket is figyelembe vesszük, ezért a mozgást valóságos (tényleges) mozgásként is és látszólagos (relatív) mozgásként is értelmezni fogjuk.

 

Vegyünk egy szemléletes példát! Egy vonat áll a sínen, amelyben egy férfi ül az ablaknál és egy könyvet olvas. Egy másik vonat egyenletes sebességgel elrobog mellette, amelyben áll egy másik utas. Amikor az olvasó férfi felpillant, lát egy elsuhanó vonatot. A mozgó vonatban álló utas mit lát? ha kinéz az ablakon. Nos, pontosan ugyanezt. Úgy látja, hogy elrobog mellette egy vonat. Ha nem érződik a vonat zötykölődése, akkor egyikőjük sem tudja megállapítani, hogy melyik vonat áll egyhelyben és melyik robog el mellette. Tehát ekkor választhatjuk bármelyik vonatot állónak, és a másikat mozgónak. Ez a kinematikai eset, amikor csak a mozgás tényét vizsgáljuk.

 

De mi a helyzet akkor, ha a két vonat találkozásának pillanatában mindkét vonaton meghúzza valaki a vészféket? Az álló vonatban nem történik semmi, a férfi nyugodtan olvas tovább.  A robogó vonatban álló férfi azonban elesik a tehetetlenségi erő hatására. Ekkor már pontosan meg tudjuk mondani, hogy melyik vonat állt és melyik mozgott (dinamikai eset).

 

Tehát a mozgás és a nyugalom az erőhatások alapján jól megkülönböztethető egymástól. Tehát (a mai fizika tanításával ellentétben) a természetben létezik valóságos nyugalom, és valóságos mozgás. 

 

A továbbiakban megnézzük, hogy mi a különbség a valóságos (tényleges)mozgás ás a relatív (látszólagos) mozgás között.