Apostolok Cselekedetei  4. fejezet

 (1-3, 5-10, 17-22,23-24, 26-28, 31, )

 

Péter és János a főtanács előtt.

1 Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. 2 Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást. 3 Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket.

 5 Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, 6 Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. 7 Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” 8 Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének! 9 Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, 10 hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.

17 De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.” 18 Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? 20 Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” 21 Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt, 22 hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.

A hívek imája.

23 Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének. 24 Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 26 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen. 27 Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen, 28 hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott.

 

31 Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.