Példabeszédek könyve   8. fejezet

 

A bölcsesség második megszemélyesítése

 

1 Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? 2 Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. 3 A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: 4 „Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! 5 Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre! 6 Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, őszinte szóra nyílnak ajkaim. 7 Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól. 8 Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis.

A királyi bölcsesség

13 (Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem.

17 Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.

20 Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos.

                    A teremtő bölcsesség

25 Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, 26 amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem.