A fizika tévútra lép: a fényközeget száműzik

Mivel a nyugvó étert nem tudták kimutatni sem fénytani, sem villamos kísérletekkel, kezdett tért hódítani Einstein felfogása: ha az éter nem mutatható ki, akkor éter nem is létezik. Vagyis a fénynek egyáltalán nincs közege. Egyébként is elképzelhetetlennek látszott egy olyan atomos anyagi közeg, amely észrevehetetlenül ritka, így nem tanúsít közegellenállást a bolygók mozgásával szemben, ugyanakkor mégis igen kemény, hiszen transzverzális hullámokat képes közvetíteni. Mivel ezeknek az ellentétes követelményeknek semmilyen ismert anyag nem felelt meg, a tudósok jobb híján lassacskán kezdték elfogadni, hogy fényközeg egyáltalán nem létezik.

Ezzel a fizika rossz irányba fordult. A közeg kutatása tiltott témává vált. Hamarosan a partvonalon kívül találta magát az a tudós, aki továbbra is abban hitt, hogy a fény közegben terjed. A fényközeg létezését már nem volt szabad szóba hozni, és szakmai körökben ma sem szabad.

A Michelson–Morley kísérlet tehát fordulópontot jelentett a fizika történetében. Egész pontosan nem is maga a kísérlet, hanem a kísérlet hibás értelmezése. Tévútra vitte a fizikát, amely máig sem talált vissza a helyes útra.

Mivel a fiatal Einstein elképzelése szerint sem éter, sem semmilyen más fényközeg nem játszik szerepet a fény terjedésében, a későbbiekben vadabbnál vadabb ötletek születtek arra nézve, hogyan terjedhet közvetítő közeg nélkül a fény. De Einstein idősebb korában szembefordult ezzel a fiatalkori elképzelésével, és elfogadta egy újfajta éter létezését. Ekkor már több kísérlettel is sikerült kimutatni a fény közegét.

A kísérleteket végző Michelson soha nem értett egyet Einstein értelmezésével és az éter kiiktatásával. Haláláig hitt abban, hogy valamiféle fényközegnek léteznie kell. Ma már úgy tűnik, neki volt igaza.