Van a Roconak is, a Fleischmannak is csavarozhatója; valami olyan is rémlik, ami alulról pattintható rá a sínre. De magyar viszonyok között egy földkúpot odarakni sem ördögtől való, azt sem tolja el a gép. Asztal szélén való lezúgást úgy megakadályozni, hogy az utolsó pillanatban kisiklatom a szerelvényt szerintem a lehető legrosszabb megoldás, mert kiszámíthatatlan a végeredmény. Akkor már inkább csattanjon, dőljön ki, de legalább megáll... :)

 

Egy kis érdekesség: a mindenféle siklasztóknak (catch point: szimpla siklasztó; trap point: homokcsapdában, dombon végződő komolyabb védőváltók) első sorban az angoloknál, illetve a volt gyarmatokon van nagy hagyományuk. Mindenféle fajtájuk van, pl. olyan is, ami "kétfelé" terel (wide to gauge catch point), azaz nyitott (siklasztó) állapotban a két csúcssínt összehúzza. Ez különösen érdekes, hiszen egyrészt többé-kevésbé kiszámíthatatlan, hogy merre fog dőlni a szerelvény, továbbá kellően nagy lendülettel nekiszaladva a jármű szimplán kiemelkedik, tehát a berendezés nem is ad akkora oldalirányú lendületet, hogy a jármű mihamarabb oldalirányba kidőljön, hanem rosszabb esetben még hosszabban eldöcög a talpfákon. Cserébe valami garantáltan görbül-törik-szakad. 

 

Egy szép példa a wide-to-gauge siklasztóra: 1986575_d8c1edf8.jpg (427×640) (geograph.org.uk)

 

Ezen a képen is elrejtettek egy wide-to-gauge siklasztót, méghozzá az alul belépő vágányok közül a bal oldalin, közvetlenül a jelző mellett: Newcastle. Előnye, hogy az elszabadult járművet véletlenszerűen valamelyik irányba siklasztja, méghozzá annyira közel a fedezett kereszteződéshez, hogy a siklott jármű garantáltan a kereszteződésben álljon meg, elzárva ezzel 5-6-7 vágányt. 

 

Itt sem bízták a véletlenre, a siklasztó pontosan úgy van pozicionálva, hogy a kilépő vagon garantáltan elvigye a gyalogos felüljárót: Castle_Cary.

 

Ez a "melyik ujjamba harapjak?" esete, mindkét oldalon vágányok; hát döntsön a véletlen: (Liverpool?). 

 

Ezen a képen is elrejtettek egy catch pointot: váltóba integrálva.