Nemreg jött a hir, hogy egy vak ember latasat ugy adtak vissza, megha reszlegesen is, hogy specialis szemüvege adatokat tovabbitott a zsebeben hordott szamitogepenek a környezeteröl es a szamitogep pedig az agyaba epitett kapcsolodasi pontokat ingerelte. Ezuton kepet kaphatott a targyak körvonalairol, es a nagyobb betüket, szamokat is kepes volt felismerni.
Regebbi hir, hogy allatokon allitolag mar sikerrel vegeztek el fejatültetest.
Mar ma is rengeteg mesterseges "alkatreszt" hasznalunk. Kezdve a müfogaktol a szivbillentyün at a mesterseges csontokig, vagy erszakaszokig. Komoly kutatasok vannak a mesterseges vegtagok tökeletesiteset illetöen.
Boritekolhato, hogy elöbb-utobb minden szervünkre kifejlesztik a tökeletes mesterseges helyettesitöt.
Felmerül a kerdes: meddig nevezhetö az ember embernek? Mi teszi emberre? Hol huzhato meg a hatar? Müfog, vagy mesterseges szivbillenytü meg elfogadhato, mükez mar nem? Vagy meg az is elfogadhato, de müsziv nem? Mi van, ha egy ember testenek több, mint a fele mar mesterseges? Ember meg?
Isaac Asimov egyik könyveben eppen ezt a kerdest feszegeti. Ö ugy gondolta, hogy az agy az, ami emberre teszi az embert. Ott lakozik a szemelyiseg. Elsö megközelitesben szamomra is elfogadhato ez. De mi van, ha esetleg kepesek leszünk arra, hogy egy ember agyabol az összes informaciot, elmenyt, tapasztalatot, erzest at tudjuk plantalni egy mesterseges agyba. A tovabbelö szemelyiseget, ami maradektalanul megegyezik a korabbival, csak a hordozo közeg mas tekinthetjük-e embernek?