"Pál szerint de. Valahogy úgy gondolta, hogy a törvény Krisztusig volt érvényben. A zsidók akik nem hisznek Jézusban, persze nem tekintik hitelesnek a törvény eltörlését."
Ebben két dolog keveredik.
- Amikor Pál magát törvénytisztelő zsidónak mondja, igaznak vehetjük, mert mikor a római zsidó diaszpórának írta levelét, abban egyértelműen a törvény mellet áll:
Csel 24:14 Erről pedig vallást teszek néked, hogy én [Pál] a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.
Rm2:17 „Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.” - Tehát a levél a zsidóknak szól.
Rm2:13 „Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.”
Rm3:20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
Rm3:31 „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”
Rm7:12 „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.”
Ugyanakkor a pogányok felé, akiket zsidó hitre akart téríteni már egészen mást mond.
Gal 2:16. „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus -Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.”
Gal 3:11. „Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
A Jeruzsálemi gyülekezet nem Jézus egyháza volt, hanem egy olyan "bizottság", mely zsidók verbuválásával foglalkozott a Szanhedrin (Vének tanácsa) alatt:
Csel 15:19-24. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:"
Itt pont arról van szó, hogy pogányok megtérítésével foglalkoztak, s miután néhány térítő, - köztük Pál is - a törvény megtartására és körülmetélésre akarta kényszeríteni őket, Jakabék levélben nyugtatták meg a betérőket, hogy ilyen parancs nem született, nem kell a törvényt betartani.
Íme az előzmény:
5. "Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák."
6. "Egybegyülének azért az apostolok és a vének, [Szanhedrin] hogy e dolog felől végezzenek."
Feltehetően Pál, miután ekképp felelősségre vonták, módosítani kényszerült a törvénnyel kapcsolatos véleményét a pogányok felé.
Így később már érthető módon megmásította korábbi álláspontját.
"Erkölcse hitetlen embernek is lehet, még jobb is, mint Mózesé."
Ahogyan ezt irigykedve Pál is megfogalmazta:
Rm2:14-15. „…a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik,… a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe,”
Rm7:9. „Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,”
Rm3:20. „mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.”
