"A probléma az volt náluk, hogy azt kezdték el hinni, hogy Jézus volt a megígért Messiás."

A Messiás egy fölkent királyt, vezetőt jelent, s mint ilyen, Jézus valóban Messiásként lépett színre. Igaz, nem a zsidók Messiásaként, ahogyan azt ma képzelik, hanem a pogányok, a kánaániak Messiásaként, Megmenőjeként, s nem mint Pál is állítja, Megváltóként, áldozati bárányként.

"Jézus nem volt zsidóellenes."

Van bőven vers, melyekben igen keményen áll szemben a zsidókkal:

Mt8:12 „Ez ország fiai [zsidók] pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.”

Mt 15:13. "Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik."

 

Mt25:33. „…a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”

Annyit biztosan tudhatunk, hogy a juhok Jézus követői:

Jn10:7 „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.”

Ezek meg nyilván a kecskék lehetnek:

Jn 10:8. „Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.”

 

A végleges választ itt kapjuk meg:

Jn10:24-27 „Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!          

Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:”

 

Csel2:40. „Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!”

Itt is a zsidókhoz szól Péter:

Csel5:30. A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek.

Itt a „mi” és a „ti” névmásokkal nyomatékosítja az elhatárolódását a zsidóktól.

"Az írástudókat és a farizeusokat bírálta, azt lehet ebből kiszűrni, hogy Mózessel és szellemiségével hadilábon állt."

Nyilván a legtöbbször velük, mint Mózes vallásának, Istenének képviselőivel vitatkozott.

Persze, ennél árnyaltabb a dolog, mert igazán a héberekkel állt szemben, hiszen ők alkották az uralkodó réteget, ők voltak az őslakosok elnyomói. Abban az időben már sok őslakos - leginkább kényszerűségből, főleg Júdeában, Jeruzsálemben - áttért  Mózes vallására, s a zsidó jelző már nem csak a héberekre, hanem a Mózes-vallásúakra vonatkozott.

Mt 23:15. „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.”

 

Ettől függetlenül, Jézus és követői nem a farizeusoktól, hanem a zsidóktól féltek:

Jn9:22. "Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből."

Jan7:1. „És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék.”  - A júdabeliek itt zsidókat jelent.

Jan7:13. Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.

Jn 11:54. „Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre,

Jn 19:38. „Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt),…”

Jn 20:19. „Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt,…”

 

"Másfelől királlyá sem kenték. Vagy másvalakire gondoltál?"

Nem gondoltam másra, hanem kifejezetten Jézusra gondoltam.

Miután a Massiás fölkent királyt, vezetőt, vallási vezetőt jelentett, így értelemszerűen Jézusról - mint fölkentről, Messiásról - van szó Jánosnál, ahol a szamáriai asszonynak, aki biztosan nem volt zsidó, magát Messiásnak nevezi:

Jn 4:25-26. "Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek."

 

És igen, királlyá is kenték, méghozzá ősi "pogány" szokás szerint a leendő felesége, Magdaléna.

A történet azzal kezdődik, hogy Galileában a tömeg királlyá akarta kenni, de akkor Jézus még elzárkózott ez elől:

Jn6:15 „Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.”

 

Végül Magdaléna királlyá keni. Igaz, ez nincs szó szerint leírva, de miután más lehetőség nemigen kínálkozik ennek a rövid történetnek a magyarázatára,

Mt 26:7 Poklos Simon házában névtelen asszony drága kenetet önt fejére, amit a tanítványok eladhattak volna

Mk 14:3 Ua, mint Máténál.

Luk 7:37 Simon farizeus házában bűnös asszony keni fel drága kenettel, hajával törli lábait

Luk 8.2 A bűnös asszony, kiből 7 ördög ment ki: M.Magdaléna.

Luk 10 Jézust befogadja Márta, aki felszolgál, és testvére Mária, aki hallgatja a lábánál. (udvarlási jelenet)

Ján 12.3 Mária, Mártha, Lázár testvérek. Az ő házukban történik a felkenés Mária által, aki hajával törli meg,

 „Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait,…”

 

aztán az esküvőre is sor kerül Betániában, és az apokrifek is tudósítanak róla, így el kell fogadni ezt a verziót:

 

Jn Esszénus ev.12. rész, Betániai felkenés:

3. Mária, Jézus sógornője, hitt Jézusban, mint az elküldött Messiásban, és be akarta őt kenni, mint Izrael királyát

10. Amikor Jézus testvérét bosszús zsidók egy prédikáció közben megkövezték, akkor Mária Magdaléna gyerektelen özvegy lett.

11. A törvény szerint, Jézus vette őt feleségül, és leányuk született, akit mindketten Galiziának neveztek el,