Kedves Géza!

"Ha a katolikus egyház történetéből levágod az első 1-200 évet, jóformán csak szégyellnivaló marad."

Tiltakozom. Számomra az egyik legkellemesebb csalódás az volt, amimkor elkezdtem egyházatyákat olvasni és egyháztörténelmet tanulmányozni. Ha ajánlhatom, olvass bele a 38 kötetes angol ANF, NPNF sorozatba a ccel.wheaton.edu címen. Ugyanott megtalálod a protestáns Philip Schaff százéves, nyolckötetes egyháztörténetét.

Ami a személyes közérzetemet illeti, az is megjavult attól, hogy mmár nem kellett (még jó HGY-s koromban) azt vallanom, hogy az én egyházam Luther és Kálvin előtt a montanisták, a donatisták, a nesztoriánusok, az albigensek és a bogumilok körében állt fenn. Sokkal jobb érzés magamat úgy mondani Krisztus követőjének, ha nem olyanokkal kell egy társaságban ünnepelnem, akiket jószerivel csak a pápa elleni tiltakozás köt össze, és akik józan olvasás alapján még akkor is hetvenszeres eretnekek, ha a róluk mondott vádaknak akár a tizede igaz.

Luthernek volt egy mondása. "Mi nagyon sok keresztényi és áldásos dolgot kaptunk a pápa egyházától. Még a Szentírást is." Amit ő kritizált, az az volt, hogy a pápa ezekkel az értékekkel nem jól sáfárkodott. Azt hiszem, a teáltalad beküldött darabos ítélet helyett érdemesebb volna a rossz sáfárkodás eseteit részletesebben előadni. (Van elég ilyenekből is.)