Mérhető mennyiségű (hasznos, immár fénysebességgel is terjeszthető) információ áll rendelkezésünkre, ámde e téren, még mindig nem megkérdőjelezhetetlen tényeken alapul a tudományos konszenzus.

Kétségtelen: a bizonyosan létező, de általunk nem feltétlenül (fel)ismert abszolút, mint a szükséges és lehetséges szélsőértékek mibenléte a világegyetem megismerhetőségének határait is kijelölnék.

Például

Amikor abszolút nulla fokon az anyag nyugalmi állapotát, mármint a lehetségesen legalacsonyabb (mozgási) energiaszintjét (is) értjük, addig egészen másként gondolunk az ismeretlenül lehetséges legmagasabb energiaszinten hőfokon száguldó (fényt is kibocsájtó) anyagi részecskékre.

Egy, a fizikából egyes nebuló minden következmény kockázat nélkül tehetné fel a következő kérdést: „Akkor most a fényt kibocsátó anyagból szakadnak ki a fotonok, vagy az akörül, avagy a mindenhol készenlétben sorakozó, nulla energiájú töltetlen fotonok várakoznak arra az eseményre, mármint energialöketre, amiért is fényként tudják betölteni végzetes szerepüket; és ha ez utóbbi, akkor minden távozó (valamikor volt nulla energiaszintű) foton helyébe a fény sebességét is meghaladó sebességgel sorolnak be a fénysugárt képező soron következő fotonok; mármint ugye a nulla energiaszinten várakozók?”

Ugyanezen elemis(ta) második kérdése lehetne: „Ezen abszolút sebesség eléréséhez szükséges energia, illetve annak folyamatos fenntartásához akkor, legalábbis nem árnyalatnyival magasabb (mozgási) energiaszint, és talán nem meglepően nagyobb sebesség is tartozik, mint a fotonok, azaz a fény sebessége? Amiből következően adódik: az abszolút sebesség eléréséhez szükséges energia töredéke annak az (ehhez szükséges) energiának, ami akár évmilliárdokig is, nagy energiájú fényforrásként szolgálhat.”

„A leülhetsz fiam, egyes” után - a vizsgabizottság tagjainak megvető tekinteteitől kísérve -, még egy utolsó (hangsebességgel terjedő) kérdést fogalmaz meg a bukott diák; mintegy, azt maga elé mormolva: „Ezek hogy meg vannak elégedve a szűkre szabott abszolútumiak határain belül! Még ahhoz is gyávák, hogy beismerjék: ez idáig, ennyit vélünk tudni, addig jutottunk. Mert mondhatták volna azt is: kérem vegye figyelembe, e vizsgának nem az a szerepe, hogy mi válaszoljunk az ön kérdéseire. Önnek azt és úgy kellett volna elmondania kérdéseinkre, amit és ahogyan azt mi tanítottuk önnek; amiből következően, amiként azt mi elvár(hat)juk öntől. Ön ezért bukott el. Fontos értenie: mi szabjuk meg, hogy mi abszolútum, és mi nem. Érti már?”