"A jeruzsálemi közösség volt éppen az, amelyben Jézus életének közeli tanúi próbálták meg tovább adni azt, amit megértettek Jézusból."
Kik? Pál nem is látta Jézust, ő a saját evangéliumát hirdette. A többiek ugyan megértették Jézust, de szemben álltak vele... Miért foglalkoztak volna Jézus halála után Jézus tanításával?
"Az evangéliumok nyilván később lettek leírva. Akik írták vagy szerkesztették, már nem is lehettek közeli tanúk, de az evangéliumok lényegi tartalma mégis ezektől ered."
Amennyiben az "ezek" alatt nem Pál és bandáját érted, úgy többé kevésbé igaz.
Jézus idejében, illetve már jóval előtte is megfogalmazódtak és éltek a Jézusnak tulajdonított gondolatok, amelynek Ő csak hirdetője volt, de elsősorban zsidóellenes "forradalmár" volt, akit a népe királlyá kent, mert tőle várták a megmentést. Nem a megváltást! Hanem a megmentést a zsidó uralom alól.
Mt4:15-17 "Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada."
- Írta Máté Ézsaiás verseire hivatkozva, melyekben megfogalmazódott az ottani nép keserűsége és akarata:
Ézs 9:1-4. „Először megalázta az Úr Zebulon földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát.
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! […] Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd,"
A zsidóellenesség sok-évszázados múltra tekint vissza főleg az északi tartományokban, így Galileában is, ahonnan szó szerint kiirtották a zsidókat 150 évvel Jézus előtt. Ők nem zsidó uralkodót, hanem egy Dávidra emlékeztető izraeli/kánaáni királyt akartak maguk fölött tudni. Természetesen ezzel együtt a korábbi vallás visszaállítása is napirendre került, hiszen a vallás mindig az uralkodók/királyok ideológiai támasza volt.
Ez az evangéliumok fő mondanivalója, s egyben létrejöttének politikai háttere.