Kedves didé!

Mennyi butaságot összeírsz!
Nehezen tudom rólad elképzelni, hogy érted is, amire hivatkozol. Idézel ezt azt, de az egész együtt bizony zagyvaság. Szerintem.
És mit tudsz te másról? Lám, Pál még magáról sem tudott seemit, hanem futott, ahogy bírt. Te meg össze-vissza vgadalkozol, és nem veszed észre erőtlenségedet.
Nem kellene szerintem a rágós dolkokkal próbálkoznod, hanem cselekedeteid legyenek meg, azaz iagz bizonyságod, és akkor megérted, mi a problémája pl. Echonak (kb. hogy hiányzanak az igaz cselekedetek, csak duma van, vagy pl. szeretet helyett félemlítés, szerintem).
Mert bizony, sem istenfélelem, sem erő, sem ismeret nem az Őrtoronyék sajátja, hanem okoskodások (sőt, elképesztő ostobaságok), az erő tagadása, kárhoztatások, fenyegetések. Tagadjátok a kijelentést, az ajándékokat, Isten Szelleme helyett emberi gondolatok vezetnek benneteket, de ez mind hagyján! De hol a cselekedet? Mutassátok hát meg hiteteket cselekedeteitekkel!
És viszolyogtató, ahogy pl. Echoba csimpaszkodsz, észre sem véve, hogy mekkora szolgálatot tett felekezeteteknek, mivel szimpátiát és érdeklődést váltott ki iránta. Azaz Echo szeintem több gyümölcsöt hozott száznegyvennégy öregasszonynál, meg negyven kiképzett aktív erőszakoskodónál. Azaz ő éppen nem passzív, éppen nem!
Hanem te vagy erőszakos, romboló, ami éppen nem baj, mert csak Őrtornyék bélyegét sütöd mélyebbre, így, a sötétben jobban látszik hát az isteni világosság.
De mikor veszed észre saját sötétségedet, melyben úgy tűnik egyre inkább fel is fuvalkodsz.

Kérlek, ne sértődj meg, ha megszomorodsz, az nem baj, meglátod tán, Echo mennyivel előtted jár, és tán még meg is térhetsz.

CSerfa