Kedves Polites!

Élvezettel olvastam a reflexiódat. Néhány dologban azonban indolnám eltérő véleményem.

Az osztrakizmoszt azért neveztem bizonyosmértékig elismerésnek, mert megesett, hogy egy kis kaliberü figura elkezdte terjeszteni magárol, hogy ostzrakizmosz készül ellene. A fontosabb politikai személyiségek azonnal cáfolták, azzal indoklással, hogy ez az aljárás csak jelentős súllyal bíró politikusoknak jár ki. Lényegében véve az értelme az volt, hogy a tehetséges, de a közösség számára nem átlátható módon politizáló személyeket félreállítják a nyugalmas szakaszokban. Legjobb példa erre az éppen általad is hivatkozot Themisztoklesz. Mint tudjuk a görögök a szalamiszi ütközet elött szét akartak futni. Themisztoklész már évek óta készült a szalamiszi tengeri ütközetre, és jó oka volt bízni a győzelemben. Mivel honfitársait nem győzhette meg igazáról, cselhez folyamodott. Titokban követet küldött Xerxészhez, nagyjából az alábbi üzenettel. Themisztoklész a barátod kíván lenni, és ezért kezedre akarja adni a görög hajóhadat. Tud meg ó nagy király, hogy a görögök szét akarnak futni. Ezért már holnap hajnalban támadj, mielött kijutnának a görög hajók az öbölből. Xerxész megfogadta a tanácsot. Bement a nehéz gályáival a szük öbölban, ahol a kisméretü, de gyorsmozgású görög hajók megsemmisítő vereséget mértek rá (A perzsa hajók úgy égtek, mint 1956-ban a lomha szovjet tankok a szűk budapesti utcákban.)

A gyözelem után, athénnek Spárta gyámkodásval is szembe kellett nézni. A perzsák lerombolták Athén falait. A spáartaiak bejelentették, hogy nem engedélyezik a falak újjáépítését. Themisztoklész, akinek több spártai vendégbarátja is volt, elment Spártába és elhitette, hogy Athén lemond a falak felépítéséről. Közben azonban meghagyta az otthomaradottaknak, hogy rohamtempóban huzzák fel a falakat a rendelkezésre álló törmelékből és romokból. Ennek maradványai Themisztoklészi Fal néven még ma is láthatók.

Végül Themisztoklészt valóban számüzték. Ép az ő esetében mükődött elég szemérmetlenül a választási csalás. A vidékről feljött tudatlan parasztoknak a váruskapuban kezébenyomták a Themisztoklész nevét tartalmazó cserepet, akik azt rögtön leadták és így gyorsan túlestek a szavazáson. Miután Themisztoklésztől politikai ellenfelei megszabadúltak, felbátorodtak és nem érték be ennyivel. Végezni akartak vele, ezért minden görög várost felszólítottak, hogy adják ki Themisztokleszt Athénnak. Ezért kellett a perzsákhoz mennie. De görögök ellen soha nem harcolt. Mikor a nagykirály erre rájött fegyvereseket küldött Themisztoklész ellen, aki a perzsákkal harcolva halt meg.

Szerintem sem volt idilli a görög demokrácia. Amikor ők is megszabdúltak a keletről jött hódítóktól, náluk is pont olyan veszekedős demokrácia alakúlt ki, mint nálunk, sőt az a szégyen is megesett náluk is, hogy időnként perzsabárat, médizáló pártok kerültek hatlomra

Mercurius