örvendtem hozzászólásodnak, mert már-már azt hittem, hogy a mi négyéves lányunk már igazán túl lehetne a hisztiken, de még sajnos nincs így. Tökéletesen igazad van, hogy leginkább az öltözködés-evés körül van "akaratnyilvánítási nézeteltérés" (hu!!). Nálunk a legföbb baj az, hogy heves ellenszenvünk van minden "gombos" ruhával szemben. Namostmár képzeljétek el, hogy hány olyan ruhadarab van, amelyen nincs gomb...
Most úgy néz ki, hogy talán sikerül ezt a dolgot megoldani. Az ötletet szintén amerikai nevelési könyvböl vettük. A lényeg az, hogy ún. "törvényt" kell felállítani. A törvényt a gyerekkel együtt kell megfogalmazni és papírra vetni (irni+rajzolni), majd szobájában kiragasztani. Nem baj, ha nem tudja elolvasni. Ugyis újra és újra elolvastatja velünk.
A törvényt ok-okozat alapon kell felépíteni, úgy hogy a gyermek számára logikus legyen.
Példa: Ha gombos ruha kerül sorra, nem tiltakozunk, fel kell venni. Ha nem hajlandó felvenni, aznap nem nézhet mesefilmet (nem kap kedvenc édességet stb.).
A "törvény" hatása - úgy ahogy azt a könyv írta - valóban csodálatos. Lányunk valóságos lelkesedéssel vett részt a törvény megfogalmazásában és papírravetésében. Eleinte mi kellett rámutassunk (értsd nem elölröl kezdeni a vitát, csak rámutatni), mostanában ö szokta saját magát figyelmeztetni. És nagyon büszeke a törvényre. És be is tartja. Sokszor bevallja, hogy mennyire nehéz neki, ilyenkor bíztatjuk, megdícsérjük és ha kell együttérzöen meg is vigasztaljuk.
Mindez kapcsolódik ahhoz, amit mese írt korábban: a gyerek valósággal megkönyebbült, hogy megszabtuk neki a határt.
A szobábaküldés nálunk is különben jól müködik hiszti esetén.