Nem is tudom, hogy bele merjek-e csöppeni egy ilyen bensőséges hangulatú beszélgetésbe... Zsófi lányom most lesz négy éves, és teljes mértékben együttérzek mindenkivel, akinek a gyermeke "önálló akarattal rendelkezik". Ami persze nagyon jó, de reggelente, amikor kiderül, hogy nem is azt a pulóvert akarta volna felvenni, mert szoros a nyaka (nem is az), a haját csak én tudom megfésülni, a cipőt viszont csak apa tudja ráadni. És természetesen csak ha sietni kell... Azért az elgondolkodtató, hogy a legtöbb nyafogás az öltözés-evés-ivás témakörökben fordul elő. És igazán jó megoldás nincsen. VAgyis van, de az gyerek -illetve helyzetspecifikus.
Én azért a kisebb hisztiktől eltekintve úgy gondolom, a négyéveseknél nincs klasszabb a világon. (Ugyanezt gondoltam, amikor egy hetes, féléves, kétéves volt. Mármint, hogy az egyhetesek, félévesek ill. kétévesek a legklasszabbak)