Nekem van egy elméletem, ide le merem írni, az történt, hogy a kézilabda evolúció karonfogta a 21 századi gladiátorokat és adott egy nagy gyomrost a 80-90es években ragadt mocsai féle struktúránknak.
Mert mi is történt, a kézilabda elnidlut a maga útján, a 70-80as években lett igazán profi sport és teljesen jogosan rájöttek - mint ahogy a kosárban, röpiben, vizilabdában - hogy a magasság a lövéseknék helyzeti előny, nem kell akkorát ugrani és a magasabbról könnyebb bevágni, mert akkor - nem tudom, csak sejtem, hogy átlövésekkel könnyebben lehetett operálni, salakon betonon nme volt vax, nem lehetett trükközni és ki az aki akkor be mert vetődni? Szóval én úgy gondolom, h akkor nyerő dolog volt a magasakkal operálni, erre rá is állt az egész struktúra, az utánpótlás is el volt intézve a magas akceleráltak megkeresésével, és ha még ügyesek is voltak, akkor megvoltak a Kovácsok, Gyurkák, Csoknyaik, Nagylacik. Persze ekkor is voltak kisebbek és ügyesebbek- lásd Éles, Sótonyi, stb, de nem ez volt a jellemző. A játék sokkal lassabb volt, bevett szokás volt a támadás-védekezés csere, megvoltak a specialisták, mindenkinek jutott hely, volt aki elől lőtte a gólt, volt aki meg hátul védekezett. Igen ám, de a 2000-es években ahogy a fociban és minden más sportágban elindult a fizikai dolgok előtérbe kerülése, fejlődtek az edzésmódszerek v bármi más miatt is, de egyre inkább a tökéletes fizikum, a gladiátorok jöttek előtérbe. Na, de, ha valaki 18x-19x centin tudott akkorát ugrani, hogy átlövi a 2méteresek sáncát - lásd Kay Smit - akkor már egyből hátránnyá vált a nagy magasság, mert ők a lövési előnyüket ezáltal elvesztették, de a többi hátrányukat meg elszenvedték. Az alacsonyabbak többen vannak, megéri közülük megkeresni a jobbakat, már csak a tökéletes fizikum és gyorsaság mellett meg kell tanulniuk kézilabdázni, cselezni, 1-1ezni, gyors lábbal védekezni, mert a játék felgyorsult, változtak a szabályok és ahogy mondja Egri Viktor az átlövések vesztettek fényükből, jobban fizet a betörés, a szél, az egyéni megoldás, a lerohanás, a 7-6 stb. Mi meg maradtunk a magasak bűvkörében, a szakma meg elszaladt mellettünk, jöttek láttak győztek a kézilabdáról mindent tudó 18x-19x centis gladiátorok és úgy néz ki, hogy tarolnak, a spanyolok, horvátok, franciák a régi nagy nevekkel tartották-tartják magukat, de a most már egyértelműen kirajzolódik, hogy a tökéletes tecnikai képzettség mellett már csak a gyorsasás és a dinamikusság számít és nem a magasság, a jó adottságúakat megkeresik és a többit meg a jó up edzők megtanítják, és nem vesznek el ahogy mondja EV és Éles is.
Persze ebbe csomó helyen bele lehet kötni és biztos sok általánosságot, leegyszerűsítést tartalmaz, de sztem ez van kábé. És erre lehet mondani csomó ellenpéldát, de a valóság előbb utóbb még fájdalmasabb lesz, vannak kivételek, természetesen vannak 2 méteresek is akik hozzák ezt, de ők vannak-lesznek kevesebben, és erre mondon én azt, hogy ez a kézilabda evolúciója, amiről mi részben, de fájdalamsan lemaradtunk...