Jó ez a topic.

Vekerdynek könyve is jelent meg, tele tanulságos esetleírásokkal, mindenkinek ajánlom. Nekem sokat segített.

Két kislányom van, így sokat átéltem az elhangzottakból. Otthon én vagyok a fékezôerô (apu mérges lesz, jobb lesz, ha abbahagyjátok!). A magányos elgondolkozás sokat segít a hisztin, korábban határozottan felemeltem a gyerkôt, és egyszerűen bevittem az ágyára (gondolkozószoba), miközben nyugodt hangon megkértem, csak akkor jöjjön ki, ha lenyugodott. Ha mégis elôóvakodott, akkor visszavittem. Elég jól bevált, ahogy elnézem többeknél is.

Szerintem a határozottság és a következetesség nagyon fontos, elejét lehet venni a rendszeresen ismétlôdô próbák minden alkalommal megtörténô végbemenetelének.

Nálunk a legújabb változat, ha pl. inni kér (a nagyobbik) és adok neki vizet (persze elôtte megkérdezem, mit szeretne), akkor ha odanyújtom: Anyától akarom!, erre leteszem eléje, és megkérdezem, biztosan szomjas-e: Inkább almalevet szeretnék! (tetszôlegesen behelyettesíthetô, csak más legyen, mint amit kapott), végül: De a Zsiráfos Pohárból!
:)))))))))))))))
Korábban ideggörcs kerülgetett erre az alaposan kijátszott stratégiára. Szerencsére hamar megtaláltam az ellenszerét, megmondtam, egyszer meggondolhatja az ital fajtáját, de másban nem vitatkozunk, ha kér, és kap, akkor azt megköszönni illik.