Én például - Isten bocsássa meg! - a Countdown albummal szerettem meg a Megadeth-et. Azóta már kívülről fújom az összes anyagukat, de a Youthanasia már csalódás volt. Pont az a kiszámíthatatlanság, különlegesség hiányzott belőle szerintem, amit régen meg-megvillantottak. Ez a verze-refrén-verze-refrén-szóló-refrén dolog, meg a végtelen egyszerűség, középtempók átlagossá tették. Aztán a Cryptc writings detto, csak még kommerszebb lett. Az újat meg sem hallgattam az interjú után. Mondjuk valamilyen szinten kíváncsi lennék rá, előbb-utóbb biztos eljut hozzám.