Nekem is van pár fügefajtám, ezek közül a Peretta vált be a legjobban. Ez állítólag egy svájci nemesítés és talán ezért is az egyik legfagyállóbb fajtának tartják.

Finom, nagy szemű szemre is tetszetős. Kívül vörösbe hajló, belül bordó a színe.

A legtöbb itthoni fügére igaz, hogy legalább kétszer terem egy évben. Általában a nyári termése nagyobb és látványosabb, de kevésbé zamatos. A Peretta sem különbözik, de a 150 gr/db is előfordul. Az őszi termés kisebb, de bőségesebb és ízletesebb.

Zárt kehelynyílású fajta. A hangyák támadják, de ha ezeket távol tudod tartani és a darazsakat, akkor a mustlicák nem rohasszák meg.

 

Ez a nyári termés még éretlenül:

 

 

Ez már éretten, de őszi termés:

 

 

A dalmát fügém többet terem, de már fagyott el tövig, ezért csak ez a fajta ami bokor formában nő (kb 3,5-4 méteres!) nálam. Egyébként is erősen bokrosodó fajta. (Egyébként minden fügém fának van metszve, könnyebb a körülötte a füvet nyírni, vagy virágokat ültetni a töve körül.) Megbízhatóan termő igénytelen fajta. A bő termést beárnyékolja, hogy nyitott a kehelynyílása és ezért rettenetesen megy rá minden létező rovar, többek között a mustlica, amitől aztán gyorsan megbuggyan. Van egy utálatos apró (kb 2 mm-es) bogár, aminek nem tudom a nevét, alig lehet szétnyomni olyan kemények... Na azok is tömegével költöznek bele, sokszor 4-5 példány is. Ezt a fajtát én már friss fogyasztásra csak óvatosan használom, lekvárnak és pálinkának viszont kiváló. Szintén gyakori romlást eredményez elsősorban ősszel, hogy a kehelynyílások sokszor felfelé állnak és egy-egy nagyobb esőnél a bejutó víz is rohadást indít be.

 

 

 

A második képen látod a nyitott kehelynyílást és a kicsorduló fügemézet. Ritka kivétel, hogy nincs ezen még rovar. Pár darázscsípést már összeszedtem ennél a fajtánál, mert a lakmározó darazsak nem szállnak el, aztán simán rámarkolok.