Kedves stevie wonder, ez gyönyőrű volt. Köszönöm.
Mennyi mindenre érvényes lehet az utolsó mondatod, és milyen jó lenne, ha több ember lenne nyitott...

Ami Watson irományát illeti, kb. így gondolom én is. Bár azt nem állítom, hogy meg tudnám húzni a határvonalat Mozart könnyű illetve komoly zenéi között. Ennyire nem vagyok művelt zeneileg (bár ki tudja).

Újlaki:
Amiket elmondtál, tényleg fantasztikus. Valami hasonlónak vagyok én is tanúja. Otthon öcsém (10 éves) kezdett el nemrég gitározni. Meg év eleje óta jár zeneiskolába. Mikor hérvégente hazamegyek, magam is meglepődöm, mennyit fejlődött a játéka. Most már nagyon sok dallamot tud, a Himnuszt, meg egy esti mese (Égből pottyant mesék) végének zenéjét hallás alapján kereste meg, és tudja eljátszani gitáron.
Természetesen ez gyerekgitár, de én is kezembe veszem időnként. (legalább nem olyan nagy)
És én magam is van hogy csak pengetgetem, különféle módokon fogom le, pendítem. Volt hogy este teljes sötétben - és csendben - játszogattam így a gitáron. Nagyon jó érzés. Érezni a húr rezgését a testemmel is.
Én is kerestem már meg dallamot. De mekkora a különbség az öcsémhez képest. Ő hallás alapján, én a kotta ismeretében "kiszámoltam", hogy mikor hol kell lefogni, és úgy játszottam. (Azért csak ért valamit az általános iskolai ill. gimnáziumi - tegyük hozzá, ott tényleg jó tanárom volt - zenetanítás.)
Jó érzés volt, ahogy sorra jutottak eszembe a lászódórészómík.
Amúgy ez a gimis énektanárom első órán azt adta fel házifeladatnak, hogy az osztályból tanuljon meg 10 ember gitározni.
Nos akkor ugyan nem, de talán most egy picit megtanulhatok.
Öcsém pedig... Mire gimis lesz, már nagyon jól fog játszani. Jó lesz neki.

Kedves endi!
a szép megfogalmazás, amit apunknak tulajdonítasz dauernitől származik, ahogy azt apunk is említette. A többi stimmel.

Ha már úgyis ilyen sokat beszélek és már úgyis beígértem, hadd írjam le végül a koncertélményeimet.
Karácsony előtti hétvégén örömmel tettem eleget egy barátom meghívásának, hogy a falujukban meghallgassam fúvós zenekaruk koncertjét. Főleg általam nem nagyon ismert zenék voltak, de volt a white christmas a vége fele, a karácsony közelsége miatt, illetve ami még ismerős volt, az Vukán György (aki mellesleg fogorvos) neve, tőle is játszottak egy művet. Amúgy maga a zenekar főleg rézfúvósokból, illetve favúvosokból áll, persze üstdob, dob, meg egyéb csingilingi is volt. A korosztály elég vegyes volt, bár mindannyian fiatalok, és jó sokan voltak. Barátom vadászkürtön játszott.
Nem tudom, az ilyen jellegű fúvós-zenekarok zenéje mennyire tartozik a komolyzenéhez. Mindenesetre nekem tetszett.
A másik koncert nem sokkal később volt, egy evangélikus templomban, itt nagy zenekar volt kórussal. Vivalditól a telet valami szívszorítóan játszotta az első hegedűs. Életemben először hallottam élőben a Diótörőt. Szenzációs volt. Végre tudom, mi az a hangszer, ami olyan érdekesen csengő hangon szól (3. tétel).
És ha felvételről hallgat zenéket az ember, elmarad a vizuális élmény, ami szintén hozzátartozik a zenéhez. Így élőben a szinte nem hallható hárfára is felfigyelt az ember akkor, amikor az egész zenekar játszott. (Nyilván a szólójakor nagyon is jól hallható volt) Így, hogy láttam, rákoncentrálva szépen kicsendült a hárfa hangja a hangkavalkádból.
Volt egy kifejezetten karácsonyinak szánt mű kórussal Honeggertől. Hát attól nem voltam elragadtatva. Az eleje teljes káosz, még csúnyának is mondhatnám, de inkább nem, és a végén is csak akkor lett szebb, amikor beleszőtte a Stille Nachtot a zenébe, sőt, volt olyan rész, ahol a kórus egy része énekelte is. Szóval ez a xx. századi zene nekem nem tetszett. (dauerni, ugye jól tudom, Honegger kortárs szerző?)
A harmadik (elvégre három a magyar igazság) koncert pedig a Pannonhalmi Apátságban volt, ez már karácsony másnapján. Kórussal indítottak, szépen megkoreografált fényjátékkal (teljes sötétségből világosodott ki a szám végére). Elhangzott két karácsonyi ének Reményi Attila átiratában (egyszer már kérdeztem, őt mennyire jegyzitek?). Majd az orgonára került a sor. Bach, és egyéb szerzőktől. (Sajnos nem jegyeztem meg, a programot). Még visszatért a kórus egyszer, majd a végén az orgona és a kórus is szólt. Innen is kellemes tapasztalattal távoztam. (a benzin kifogyása, a hó és a koncert utáni eső pedig valóban emlékezetessé tette :-) )

Remélem nem voltam túl fárasztó monológommal.

Szép álmokat
Sysygy