TOLVAJ

...........Ezen alapfogalomból kiindulva magyar elemzéssel úgy vélekedhetünk, hogy a tolvaj gyöke dú, azaz zsákmány, ragadmány, latinul: praeda, honnan az elavult dúka, am. az öszves dúnak egy osztályrésze, s ebből katonai nyelven dukál am. zsákmányrészűl kijár; továbbá dúméh, am. tolvajméh, mely más méhek kasát meglopja; dús eredetileg kinek sok dúja (ragadománya) van, dúsgazdag. A dú gyökből lett dúl (praedatur), s ebből duló, dulva részesülők. Tehát a tolvaj szó közvetlen törzse lehetett a részesülő dulva, melyből j utóhangzással lett dulvaj, módosítva tolvaj; miszerint tolvaj = dúló, mint csalva szokottam csalfa = csaló. Alakra hasonlók hozzá azon aj v. éj végzetü nevek, melyek eredetileg ó v. é-vel képződtek, mint gané, ganéj ganaj, taré taréj taraj, paré paréj paraj, karé karéj karaj. Egyébiránt a töröktatárban tala-mak am. rabolni. Budenz J. szerént pedig a déli vogulban tolmakh, a lappban suol, suola, a mordvinban salaj, salď, salďćsa, a hegyi cseremiszben œola (magyar s) szintén am. tolvaj.

Valójában a "da" névszó képző, de azért találom gyanúsnak, hogy valójában kicsinyít, mert szerintem -mivel igéből képez legtöbbször névszót- egy folyamatszerűséget lassít le állapotszerűvé. Leállít egy cselekvést olyannyira, hogy az névszóvá válik.

Nyilván lehet vitatni egy ilyen okoskodást, hiszen elég meredek!