"Ha így lenne, tökéletes káosz alakulna ki a szóbokrok terén."

Nincs káosz, mert logikus. Az ősképi fogalmakat is az ember több érzékszervvel fogta fel, írta le, ezt pedig ma is pontosan értjük.

Az illat, amelyet a szaglásunkkal érzünk, valójában illan, tehát gyorsan ellebben. A virág virít, a vér is, mert veres, piros, de aki pirít, az perzsel, aki pörgeti forgatja a gyúeszközt olyan gyorsan, hogy perzseljen, megpiríthatja majd a forró (forgó, forrongó) ételt is. Látható, mennyire játékos a nyelv, a gyök kezdő és véghangzóiban is. Mert a magyar gyökök úgy változik, hajlik, alakul, ahogyan a természet lekövetése megkívánja. Elválaszt és össze is fűz. A gyökeink élnek, szervesen összefüggenek.

Szerintem pl az ég mint (magasság) szavunk gyöke és ég (mint hő) szavunk gyöke sem különböző, hiszen ami ég, az ékesen világít, kitűnik, mély hangzóval magas, mint az ág (ágáll), az ág pedigcí felfelé haladóan "ér" egyre magasabbra. "h" kezdőhangal is működik, persze ( tetőfokára hág, hő - hevít). Akinek pedig nagyon-nagyon kell valami amit elemészthet, az éhes.