Kétszer kaptunk össze Zolival, mondhatni,  kemény gyerek volt, ökölvivós családból származóként még ha csak anyai ágon is, de én se voltam nagyon lemaradva, elég rendesen ki voltam készülve, de azért verekedtem is itt- ott.

Az első, nem bunyó, deazért  egy -két ütést leadtunk egymásnak, egy részegség alkalmával a Séta téren, a Kiosz vendéglő Séta tér felöli bejárata előtt. Ez volt az első összetüzésünk. Zoli azt nem értette és meg is kérdezte, miért vagyok én művész, és ő miért nem az ..Ez volt a problémája, ő hivatásos iparművész volt, az Ecsetgyárban dolgozott tehát '80- as éveket írunk, ez az ecsetgyár a hires Clujeana cipőgyár mellett volt. Ott reszelt valamiket, már nem tudom mit, akkoriban mondta, viszont ő egy komoly ember volt, ám csak kinézetre hasonlított rokkerre, csövesre, kultúr emberre, elég vagány is volt, azaz majdnem, mert ha elég lett volna akkor ilyen kérdést nem tesz fel, ő ezt nekem szegezte, miért vagyok én művész..Egyébként nem voltam hivatásos művész, ugyanúgy gyárban dolgoztam mint  ő, sőt és samottozóként a ranglistán alatta voltam, de én irtam zenét, számokat, és városszerte úgymond volt egy elismertség félém, de semmi hivatalos. Rendeztem elég   jó amatör féle bulikat is amikor jobban leittam magam, ettől is nött valamit a népszerüségem, de komponáltam még klasszikus zenét is, és ezt tudta a város.

Másodszor, nem akartam megdugni a feleségét, - ő mondta basszam meg a feleségét ..a felesége ilyen szegény sorsból származó, nem cigány inkább az a fehér plebs, ami helyenként gyengébb kategória mint a cigány, s Zoli is eléggé ilyen származásu lehetett, jól csengő - ropogós magyar családnévvel, hosszú, szőke haja volt, válig érő, tán ettől  vált összetéveszthetővé, a haja volt a művészi, de ő csak ipar művész maradt. Volt ez a szegénységi benyomás rajtuk, de viszont a lakásuk kifogástalan igaz blok, de mondhatni a leghelyesebb nem volt semmi ultra de a lepattantság jelei se voltak észlelhetőek, de ha a csajt főleg jobban megnézte valaki azon látszott én látásból vagy nem is tudom már hogy de ismertem őket, és nem is bántam az egész plebsz kategóriát,  de mégse gyeztünk ki végül.S én nem mondtam semmit, de a feleségéhez nem nyultam hozzá, nem tudom miért, s akkor egyszer csak kijött utánam egy jókora konyhakéssel a lifthez, a lépcsőházban,- ez nála volt otthon a 9. emeleten, - miért nem basztam meg asszem Évát..Nem tudom mi lett, SEMMI nem lett, azt tudom, semmi eksőn, semmi sebesülés még ütés se tán ráorditottam de nem is nagyon rémlik, jól be voltunk csipve de nagy zajt se csaptunk, nem jöttek ki a szomszédok, szóval csak diszkréten. Másnap haza hozta tán a kulcsomat, amit a részegeskedésbe nála felejthettem,  kieshetett a zsebemből, becsengetett és oda adta anyámnak, asszem bocsánatot is kért a történtekért  anyámtól , ott laktam a szomszéd blokkba nem messze tőlük.

Apám is iparban dolgozott szintén művész féle, a fényképész ugylátszik tán magasabb rang, mint a Zoli barátom reszelő lakatos iparművészete. Apám ipari fényképész volt a HIDEG gyárban a Technofrigban, aztán 69 - ben apám lelépett: USA New Jersey, aztán Florida.

Zolival nem tudom mi lett, láttam rá husz évre derékig kigoombolkozva a Főtéren nyáron de nem szollitottam meg. Jó, testes izmos, yán magasabb is nálam valamivel, erre nem is emlékszem milyen magas volt.

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=160453928&t=9249495