mégha egyik-másik esetleg igaz is, ez így, akkor is komolytalan (más nyelvekkel összehasonlítás, nyelvészeti sajátság, jelentéstani összefüggések stb nélkül).

 

itt van egy konkrét példa, amiben semmibe vették Vámbéry adatait és mint a csökött szemellenzős szamár, csak a saját nótájukat fújják, a saját ideológiájukhoz igazítják:

 

mer, merész

 

etimológiai szótár:

mer [1372 u.] ’van bátorsága’ Ősi, ugor kori szó, vö. vogul maer- ’hisz, megbízik valakiben’. Ennek előzménye az azonos jelentésű ugor *mär - lehetett. Hasonló jelentésfejlődés zajlott le a finn uskoa ’hisz’ és uskaltaa ’mer, merészel’ igék esetében is. Származékai a merész [1416 u.], merészség [1476 k.] névszók, és a merészkedik [1416 u.], merészel [1519] igék.

 

merész [1416 u.] Származékszó, a mer ’van bátorsága’ ige szokatlan -sz névszóképzővel ellátott alakja, vö. kopasz. Az sem lehetetlen, hogy a merész melléknév a merészkedik igéből [1416 u.] keletkezett szóelvonással. A merészel [1519] a merész melléknév -l igeképzős származéka.

 

Vámbéry:

merész : török mergen merken 'okos, bátor, vadász'. török mergaul 'bátor, vitéz'

 

török mert : manly, brave, manful, chivalrous

üzbég mard : valiant, audacious, fearless

 

itt megjegyzendő, h a törökben nem létezik az alapszó (nincs mer, nincs mar), azaz a török átvette.

 

a szlávban is gyanús a смео смел smion smely смелы