Konok Úr mai időfalán: 

 

Akkor még kicsit a farháthoz, aztán már lekattanok róla.

 

Bertolt Brecht

 

NÉMET HÁBORÚS KÁTÉ (Részletek)

 

Kik fenn vannak, mondják:

Az evésről beszélni alantas.

Ez azért van,

mertŐk már ettek.

 

Az alantas sorsúak e földről úgy

Mennek el, hogy a jó

Húsból falatot se ettek.

Hogy gondolkodjanak arról, honnan

Is jöttek s hova jutnak,

A szép estéken nagyon is

Kimerültek.

A hegyeket s a nagy tengereket

Sohase látták, mikor már

Lejárt az idejük.

Ha az alantas sorsúak

Nem gondolnak alantas

Sorsukra, nem jutnak fel.

Felfalták már az éhezők kenyerét

.Nem látni húst már.

 

Hasztalan

Ömlött a nép verítéke.

A babérligeteketKivágták.

[…]

Kik elveszik a húst az asztalokról,

Megelégedést prédikálnak.

Kit elhalmoznak minden jóval,

Lemondást követel.

Kik jóllakásig zabáltak, az eljövendő

Nagy időkről beszélnek az éhezőknek.

Kik romlásba viszik az országot

Mondják: a kormányzás nehéz

Az egyszerű embernek.

…]

A háború, mely jön,

Nem az első.

 

Előtte

Is voltak már háborúk.

Mikor a legutóbbi véget ért,

Volt győztes és legyőzött.

A legyőzöttnél éhezett

Az egyszerű nép.

 

A győztesnél is

Éhezett az egyszerű nép.

A nagyurak mondják, a hadseregben

Népközösség van.

Igaz-e – megtudhatjátok

A konyhán.

A szívekben legyen

Egyforma bátorság.

De

A tálakban

Kétféle az étel.

 

[…]

 

(Hajnal Gábor fordítása)