Kedves VincsEszter!

Tényleg kevés olyan politikai tömörülés van, amelyik legalább "névleg" ne tartaná magát közösségi elvűnek. Ennek szerintem 2 alapvető oka van:
1.) A túlzottan individualista nézetekről elég hamar kiderül, hogy a bűnözés melegágyai, ezért csak "forradalmi" időkben tud igazán nagy tömegeket megmozgatni.
2.) Békésebb időkben ezért az individualisták is kénytelenek legalább egymással összefogni. Vagyis le kell nyelniük az "összefogás békáját", hogy a társadalom szervezettségét a maguk számára fellazíthassák.

Tehát vegytiszta formában nem életképes az általam jobboldalinak nevezett, túlzottan önállóskodó gondolkodás, de persze vegytiszta formában az a szélsőbalos gondolkodás sem életképes, amely mindenestül elhanyagolja az egyén jelentőségét.

A kétféle gondolkodás konfliktusában az jelenti a legérdekesebb különbségeket, hogy:
1.) mely csoportokat és milyen alapon fogadnak el;
2.) mennyire tekintik a csoportok közötti határokat átjárhatónak (és milyen alapon);
3.) eltűrik-e új csoportok születését (és milyen alapon).

A vegytiszta szélsőbalos gondolkodás csupán egyetlen csoportot ismerne el, amihez valaki vagy hozzátartozik, vagy pedig pusztuljon el.
A vegytiszta szélsőjobbos gondolkodás meg csak az egyéni szabadságot ismeri el, a közösség "mint olyan" a szemében nem hordoz értéket, és leginkább csak egy szándékait akadályozó tényezőt lát benne.

A konkrét politikai pártok a fenti lehetőségek mindenféle érdekes kombinációit mutatják fel, amit én jórészt a helyzet kiforratlanságának tulajdonítok. Mindenesetre, pl. a családi adózás az egy baloldalibb megközelítés, mint mondjuk az egyéni adózás. (Hogy a Fidesz ezt fölvállalta, az elsősorban életkori alapon magyarázható. Hamarosan ki fogják nőni.) A vallási közösségek támogatásánál annyiban más a helyzet, hogy mert a vallási közösségek lényegében nem pártok, a vallás terjesztése hozzásegíthet a tömegek depolitizálásához, vagyis politikai kiszolgáltatottságához. (Akadhatnak persze politizáló vallási közösségek is, amelyekkel éppen ezért konfliktusokra számíthatunk.)

Egyetértünk abban, hogy az MSZP nem egy baloldali párt. Az MSZP voltaképpen az újburzsoázia vezető pártja, mint ahogyan volt már a rendszerváltás idején is. Népszerűségét szerintem főleg annak köszönheti, hogy évtizedes tapasztalataik nyomán kitanulták a szakmát, hogy hogyan kerüljék el a tömegek felesleges irritálását, és hogy történelmi okokból egyébként is az a látszat, mintha a tömegek érdekei szerint akarnának eljárni (baloldali gúnya).