A baj csak, hogy az a bizonyos vezérlő elv egyénenként különböző is lehet. Közös nevezőre juthatnak egyes csoportok, de mindig lesznek, akik az ellenkezőjét állítják majd. Szerencsére nem ezen múlik a jövő.

Offenbachról pl. én sem mondanám, hogy komolyzenéket írt, de azért szeretem egynéhány művét. És nem nevezném őket sem jobbnak, sem rosszabbnak mondjuk Prokofieff Romeo és Júlia-jától. Vagy akár endi valamelyik komoly-rockzenéjétől (amiket ugyan még nem ismerek).
(bár akkor lehet, hogy visszavonnám az itt leírtakat) :-O
:)))))))))))))))

Nálam a zene tisztán hangulat kérdése, sem műfajhoz, sem stílusirányzathoz nem vagyok hű. És valószínűleg egyedi eset sem vagyok, amikor, hogy egy héten át csak country-t hallgatok, vagy ír zenéket, aztán Máté Pétert, majd egy pár napig valamilyen fúvószenét, esetleg Cannibal Corps-ot vagy techno-t, 80-90-es disco-t, népzenét vagy bármi mást.
Viszont imádom a csendet is, az egy biztos dolog, bármikor jöhet. Persze nem a tökéletes csendet, inkább a természet (de sajna legtöbbször csak a környezet) hangjait.