Az evangélium János szerint :1:  fejezet 19-34 versek   

I. AZ ELSŐ HÚSVÉT

Keresztelő János első tanúságtétele.

19 János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?” 20 Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” 21 Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel válaszolt. 22 Így tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” 23 Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. 24 A küldöttek a farizeusoktól jöttek, 25 s tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?” 26 János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, 27 aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” 28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 29 Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. 30 Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 31 Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” 32 Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. 33 Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. 34 Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”