Timóteusnak írt I. levél 3. fejezet

Az egyházi elöljárók.

 1 Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván. 2 A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. 3 Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi. 4 Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli. 5 Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának? 6 Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és az ördög sorsára jusson. 7 Legyen jó híre a kívülállók körében is, nehogy megszólják, és az ördög csapdájába essék. 8 A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők. 9 A hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel. 10 Ki kell előbb próbálni őket, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. 11 Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, ne legyenek rágalmazók, hanem mértéktartók és mindenben megbízhatók. 12  A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője. 13 Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben. 14 Mindezt azért írom neked, jóllehet remélem, hogy hamarosan eljutok hozzád, 15 hogy ha késném is; tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja. 16 Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.