A kérdés továbbra is az, hogy léteznek-e a nőknek kedvező törvények, és léteznek-e a férfiaknak kedvezőek vagy sem.

A kiinduló állítás így szólt:

"De vannak olyanok is, akik úgy látják, hogy a mai világban még indokolt a nők (jog)hátrányos helyzete ellen föllépni."

Egyelőre csak ennek a cáfolatát láttuk, ezt csak a jegyzőkönyv kedvéért.

Az egyenjogú megoldás az lenne, ha egyszerűen nem tennének különbséget a törvények a nemek között. Ha nincs rasszista alapú apartheid, ne legyen szexista sem. Vagy legyen különbségtétel, ahogy védjük az öregeket, gyerekeket is, de akkor vonjanak meg minden állami támogatást az olyan szervezetektől, amik nőelnyomásról és férfi előjogokról hazudoznak.

Mindazonáltal, én nem fetisizálom annyira a betű szerinti egyenjogúságot, szerintem ugyanakkora tévedés az egyformákat eltérő mércével mérni, mint a különbözőeket azonos mércével. Ezért nem is annyira az egyenjogúsítást szorgalmaznám, mint inkább a megfelelő ellentételezést. Nem annak örülnék, ha ezentúl a nők is hadkötelesek lennének, hanem ha hajlandóak lennének fenntartani ezt a társadalmat, amitől ennyi kedvezményt kapnak. De hát a jelek szerint nem akarják, inkább valami iszlamista patriarchális államra vágynak :-/

Például, a nőknek szóló kedvezményeket automatikusan át kellene írni anyákra. Egy gyengébb férfinak sem jár semmiféle kivételezés, akkor a nőknek miért jár csak azért, mert gyengébbek? Nyilván ez még azokból az időkből maradt fenn, mikor egy nő automatikusan anya is volt, és a védelmet, a kedvezményeket ezért kapta és nem csupán a létezéséért.

Ja, és az anyaságnál a gyerekek számánál figyelembe venném azok értékét is, tehát, kicsit sarkítva de a lényeget jól érzékeltetve: minden dolgozó, adófizető gyerek 1, a külföldön élő és ott adózó 0, a segélyes és/vagy börtöntöltelék gyerek -1 értékkel számítandó be pl. a nyugdíjba.