A gyurcsányozás (valamint legyurcsánynézni valakit, akinek nem ez a neve) ősi román szokás, fennmaradt XII. századbeli töredékek szerint a fiúk férvivá avatása előtt a falvakban, a várakozás kalyibájába zárva ez volt az utolsó, kisgyerekként, a gyerekkortól búcsúzva eljátszott infantilis játékuk. Ezután a gyurcsányozást felváltotta a felnőttes bozgorozás, ami már csak simán tuskó szokás, de a hagyománya, úgy néz ki, kiirthatatlan.

.

És az életből ellesve, ha már itt tartunk: Amikor pár napja Szilágyi Liliána előjött a bántalmazós ügyével, a sztori külföldi lapokba is eljutott, párat megnéztem, és két román internetes újságban is úgy számoltak be róla, hogy a cikket így kezdték: Liliana Szilágyi, a román származású, európabajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai bajnok úszó... :)

Azért, mert Bara Margit Kolozsváron születt.

Bár, ha azt veszem, hogy nekünk meg magyar minden híresség, akik közül soknak a szülei, nagyszülei anno pont azért menekültek az USA-ba, Angliába, vagy még messzebb, mert itthon akkoriban nem fogadták el őket magyarnak...

.

Na igen, Gyurcsánynak meg lázálmában előjött a harminc millió román... Ami csak egy propaganda szöveg volt, valójában attól tartott, hogy a Fidesznek az egész állampolgársági népszavazás csak a szavazóbázisának a bővítéséről szól (azért álltak végül Patrubányi megélhetési magyar népszavazási kezdeményezése mellé, amit kezdetben elutasítottak ők is), és akkor hiába erősködött Orbán, hogy szó nincs a szavazati jog megadásáról nem helyben lakóknak, nyilván mindenki tudta, hogy fenét nem arról van szó.

.

Az ottani magyarok meg még mindig úgy tudják, hogy Gyurcsány propagandájának hatására a magyarok elutasították a határon túli magyarok állampolgárságát a népszavazáson... Ami persze nem igaz, az igenek voltak többen, csak nem volt elég nagy a részvétel az érvényességhez.

Azután több, Magyarországra áttelepült romániai születésű magyar próbált engem megtanítani arar, hogyan is kell magyarnak lenni. Miközben én a népszavazáson annak ellenére igennel szavaztam, mert hogyan szavazhattam volna nemmel, igaz?, hogy tudtam, ha megkapják a magyar állampolgárságot, örökre lőttek Erdély országon belüli önálló státuszának, ezt így már a románok az terület elszakadásának első állomásának érzik, és félmnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől.

Tehát az ide áttelepült romániai magyarok tanítottak volna engem magyarságra... Azok, akik elmenekültek a szülőföldjükről, a jobb egzisztencia, a jobb élet miatt, cserbenhagyva az ottmaradottakat (A Nagy Romlás alatt, még a régi rendszerben), és így szép lassan eltűnik az ottani magyarság, nem maradnak fiatalok, és ezzel befejezik végleg, amit Trianon elkezdett.

De ők tanítanak engem, meg az ittenieket, hogy hogy kell eléggé magyarnak lenni.

Agyrém.

És mindent elhisznek Orbánnak, aki úgy használja őket is, a cigányokat is, a közmunkásokat is, és minden hívét, mint a szappant, a kanalat, mint egy bármilyen eszközt, ami a céljai eléréséhez kell.

Annyira érdeklik őt a határon túli magyarok, amennyire növelik a szavazóbázisát. Ahogyan a kereszténysége is annyi valószínűleg, amennyire a papok a szószéken mellette szónokolnak, és ez szavazatokat hoz.

Van, akinek a damaszkuszi úton igazi, önzetlen a pálfordulás... De ő nem Saulus-Paulus, közel sem az.

A politikai szemfényvesztés, az uralkodás tankönyvei Machiavellitől napjaink szerzőiig, biztosan ott van a könyvtárában.

Szarumán ezer nyelven szól, mindig azon, amindig úgy, akivel éppen beszél.

Vallásos szentember, fevilágosult vezető, erőskezű autokrata, falusi kocsmában átlagtuskó söröző, pálinkázó, kolbászzabáló, zöldre van a, zölldre vanaaaa nótát harsogó...

Kaméleon.

Gyíurcsány, ugyan már... Láma.