Meghallgattam. Bevallom nem szoktam kimondottan csellózenét hallgatni, de ez tetszett. Pablo úr egy zseni, ő a gordonka "Paganini-je", ha lehet így mondani. Amúgy az ilyen zenéket, ahol kimondottan csak egy adott hangszer szólal meg (vagy az van abszolút központban, míg a többi hangszer háttérben van), talán jobb is monoban hallgatni, mint sztereóban.