Kedves KÁGÉ!
Szerintem nem csak ez a két verzió volt itt, lehet, hogy csupán ez volt a feltünőbb.
A gondolkodó ágy/szoba számomra nem jelent szó szerint bezárást. Akkor jön ki, amikor akar, de tudnia kell, hogy akármilyen állapotban ezt ne tegye! Csak amikor már lenyugodott. Ehhez volt, hogy kellett húsz perc, de volt, hogy a küszöbig nem értünk el, mert már lenyugodott.
A falhoz/földhöz vagdosás nálunk nem megy, de azt gondolom, hogy még mindig jobb, ha valaki élettelen tárgyakon vezeti le az agresszióját, mint ha a saját gyerekén tenné ugyanezt. Nem?
Különbözőek vagyunk (szerencsére), van aki magában le tud rendezni dolgokat, van, aki nem. Ettől még nem dől össze a világ!
Viszont: amikor annyi idős volt a kisfiam, mint a ti gyerkőcötök most, akkor én ssem tudtam még elképzelni, hogy valaha ki fognak hozni a sodromból, most viszont annál inkább...(:-((
(Zárójelben jegyzem meg: azt most sem tudom megérteni, amikor az utcán vagy akárhol azt látom, hogy valaki pár hónapos gyerekkel üvölt, vagy próbálja "fegyelmezni". Ez még nem hisztiképes kor, ilyenkor tényleg valami baja van, ha "hisztizik".)
Anyukámm türelmét én is szeretném utolérni, szerncsére sokat van velünk, és most is jó látni a példáját, hogy hogyan lehet fölös kényeztetés nélkül, okosan, és a világon a legjobban szeretni.(:-)))))

üdv:oroszb

ps.szerintem beszélgessünk KÁGÉ kb. 1-1 1/2 év múlva (no nem csak akkor). Kíváncsi lennék az akkori véleményedre is!(:-)