James Chapman-nel  duóban nyilván más zenét csinálnak, mint bármelyikük külön külön... Polly amúgy meg bele van szerelmesedve az analóg moog hangzásba, pár éve ilyesmit csinált (a mély szintetizátor-hangú rész a kedvencem, 2:50 után):

 

Polly Scattergood - Subsequently Lost

 

Mostanában meg ilyesmit csinált, kicsit komolyabb, meditatívabb, de elég erős cuccot:

 

Polly Scattergood - Red

 

Az első kedvenc tőle a 2009-es dal, egy londoni kemény prosti játékos balladája:

 

Polly Scattergood - Bunny Club

 

Mind különböző stílusú darabok, de egyik sem volt, és nem is lesz a pop slágerlisták szereplője.

Ez az utolsó egy régi, retro lsitán azért ott lehetne, egy olyan nem nagyon komoly fajtán.

Az aerobik fontos, nem szabad hanyagolni egy 80-as évekbeli fiatalnak, és közben tekereghet is, mint a kígyó, vagy a szerpentin. :)

 

Polly Scattergood - Saturn 9

 

Ez legalább már egy igazi vidám ökörködés.