"van ma egy bolygón az az európai tudós aki fúziós erõmûvet épít, és az a bushman a Kalahári sivatagban aki pont úgy él mint az õsei 10 ezer éve. Amit egyébként meg kell  becsülni, mert az a csávó aki anno a franciáknál a balrangrajzokat építette és akibõl mára max. egy-két csont darab maradt ma is ott szaladgál a sivatagban. De ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az ipse nem lesz egy két órás átnevelõ tanfolyam után az európai társadalom hasznos tagja. Pláne nem nagy tömegben. Szerencsés esetben 2-3 generáció után, talán."

Pedig hallottam egy Afrikában dolgozó magyar segélymunkástól (talán misszionárius is volt), hogy az ottani gyerekek nagyon is nyíltak és érdeklődők a modern technika vívmányai iránt, és ha pl. nagyritkán számítógéphez jutnak, akkor hamar megtanulják a kezelését. Iskolába is sokkal jobban szeretnek járni, mint pl. a mi gyerekeink, és csak úgy isszák-szívják magukba az ismereteket - már ha megadatik nekik, hogy normális oktatáshoz jussanak.

Tehát nem lenézni kellene őket, mert az elmaradottságuk oka nem az, hogy ők nem akarnak haladni és előrébbjutni, hanem a körülmények, amik sokféle okból olyanok, amilyenek (pl. éghajlat, rossz államszervezet és vezetés, stb.).

Ezeken kellene segítenünk változtatni, akár ott, és akár nálunk, ha már idemenekültek. A nők és a gyerekek biztosan nyitottabbak a beilleszkedésre, főleg mert ők igazából az elszenvedői az ottani társadalmi-kulturális viszonyoknak.