Egy kis személyes élmény:
kb. 7-8 éve november táján jöttem haza Bosznián keresztül egyedül. Már tervezgettem egy tavaszi kirándulást, raftingolást, és kinéztem egy klassz etno szállást a Neretva felső folyásánál (a Borci tó felett), úgyhogy úgy döntöttem teszek egy kitérőt, megnézem a környéket.
Egy helyen, fent magasan a hegyek között le lehetett menni közvetlenül a zúgós folyópartra kocsival, úgyhogy le is mentem. Természetesen kihalt volt minden, egyetlen ember se sehol, a házak (nyaralók, hétvégi házak) is mind zárva az egész környéken (30 km-re mindentől), de ott a közelben még házak sem voltak. Sétáltam egy jót a parton, de megláttam, hogy ugyanott a partra lejönnek mások is egy Toyota Land Cruiserrel. Már ettől is nyugtalan lettem egy kicsit, mert ki a fene jár erre novemberben (rajtam kívül, hehehe). Vagy azért jönnek-e mert magánterületen mászkálok, vagy ki tudja mit akarhatnak? Aztán kiszállt négy fiatal arab férfi. Ez ugye az Iszlám Állam terjeszkedése, felemelkedése alatt történt. Már voltak hírek kiképzőtáborokról a bosnyák hegyekben, úgyhogy nem lettem nyugodtabb. Persze lehet, hogy befektetők voltak, de az egész szituáció nagyon nyugtalanító volt.
Nem tudom, hogy észrevettek-e, vagy sem, de húztam vissza a kocsihoz és leléptem. Nem, nem gondoltam, hogy ott és akkor jó lett volna kicsit barátkozni, és kulturális nyitottságomat bizonyítva megismerkedni velük, esetleg megkérdezni tőlük, hogy: szevasztok, hát ti hogy kerültetek ide, és mit csináltok?.
Egy ilyen helyzetben az ember ösztönei automatikus működésbe lépnek, ez így természetes, és egészséges. Jobban szeretem Boszniát a helyi bosnyákokkal, akiket jól ismerek.