KORG XE20 - CSAK EZT NE!!!

 

Egy kis +infó, MILYEN HANGSZERT NEM SZABAD VENNI, SŐT TILOS!

Nyugdíjas ismerősöm megrendelt most, egy ünnepek előtti utolsó példányként leakciózott Korg XE20 zongorát, közös zenész ismerős javaslatára, aki próbálta is előtte...

 

Tulajdonképp egy Korg B2 hangszerről van szó, kiegészítve az 5 oktávos EK50 arranger
keyboard tudásával, csak mégis a B2 kalapácsmechanikás kivitelében.
Természetesen az arranger funkció + mp3 lejátszás miatt esett rá a választás otthoni muzsikálás, szórakozás címén, hisz elég kevés ilyen komplexebb hangszer van manapság a piacon tudásilag. Eredetileg a Yamaha DGX660 lett volna befutó, azt jól ismerjük, de már sehol nem kapható, még elfekvőként sem. Utóda a DGX670 pedig már kissé túlnőtt a kategórián az elbonyolított kezelésével és majd 100 ezret drágulván elődéhez képest. Mondani se kell továbbá, hogy természetesen itt 2021 végén az is hiánycikk, tehát eleve nem volt sok választás, maradt a Korg.

 

Az XE20 különben egy új vonulat a Korgnál abban a tekintetben, hogy mivel ugyan korábban is voltak arranger zongoráik, pl. a 90-es évek beli méregdrága Korg i1-től kezdve (amiben a kalapácsmechanika még motorikusan is állítható volt!!!), a billentyűzetileg később is komolyabb modellekhez idomuló, már olcsóbb osztályt képviselő SP500-on át, a legutóbbi PA588 csatahajóig, a maga 30+ kg súlyával, szóval most az XE20 egy olyan irányt céloz meg, ami nagyon kettős értelmű. Ez pedig abból áll, hogy az alapjában 150 ezer Ft körüli B2 modellre épülve, mint belépő legolcsóbb kategória, az XE20 elég csípős, 350-400 ezer közti áron kezdte egy éve a pályafutását. Mondhatni 1 hangszerben 2-t adnak el összegszerűen is, ha megnézzük, hogy egy EK50 arranger is ez az árkategória! Korábban a kalapácsmechanikás automata verziók mindig valami plusz prémiumot is adtak a vásárlóknak, sajnos ezt az XE20 esetében főleg kivitelezésileg nem nagyon érezni. A B2 mechanika bár nem a leggagyibb billentyűzet a piacon, tapasztalt ujjaknak rögtön talán az olcsóság érzést idézi fel elsőre. Én azt mondom, a Yamaha GHS billentyűk kicsit fejlettebbek ettől, ahogy a DGX660-ban is tapasztaltam. A hangszer kidolgozása extra műanyag és bár esztétikus kivitelileg, a spórolás jellege azonnal érződik a burkolat vastagságát vizsgálva, de legnagyobb szégyenként mégis a kottatartó árulkodik az alacsony színvonalról. Ez ugyanis egy alig 1 mm vastag nagy müa. lemez, amit 2 db lehelet vékony kis müa. pöcök "rögzít" a hangszertesthez, viszont annyira instabil és deformálódó darab, hogy ténylegesen 2 db kottalapon kívül, NEM VICC! semmi nehezebbet nem szabad rátenni nehogy letörjön! :(

 

A hangszíneket nézve ugyan van benne annyi említett plusz tartalom, hogy rendelkezik egy German Grand és egy Italian Grand nevű hangzással is, s valamelyest különbözik is a kettő, füllel hallhatóan is, de inkább csak paraszt hajszálnyival, parasztvakítás címén. Elég lett volna 1 fő zongora is bele, rendesebben kidolgozva a mai kor igényeinek, különösen a hangszer árát tekintve. (Szerintem a DGX 660 ebben is jobb helyezést ér el.)
A hangszórórendszeren keresztül egyébként annyira nem is vészes a hangzás, elég testesek a basszusok, inkább közép tónusban érződik elvékonyodottnak a zongorák hangja (ahol elvileg legtöbbet játszik az ember nem mellesleg!), illetve a zenei kíséretek, dobok is mondhatni hogy ebben a kategóriában végül is teszik azért a dolgukat. Szóval nem Casio szintet kell várni tőle, de megint csak a DGX-re célzok, hogy ott komolyabb eredményeket kaphatunk e téren is.
Van több mint 700 hangszínünk továbbá, ezek között ilyen is, olyan is akad, régi Korg automata hangszerekből összeollózva, tehát ne a legújabb dolgokra számítsunk ebben a low budget "zenekaros zongorában", kb. 15 évvel ezelőtti Korg hangszerek színtjén mozog. Egy-két újabbnak nevezhető hangszínt is kapott azért a korábbi nagyobb kategóriákból, s főleg az ismerősöm szempontjából lényeges templomi orgonák közt találtunk ilyeneket, ami neki lényeges is, mert egyházi zenéket is szokott muzsikálni.

 

Utolsónak hagyom a menet közben elemzésre sikeredett beszámolómban az XE20 legsötétebb árnyoldalát, ez pedig a kezelőfelület.
Sajnos itt a legrosszabb a helyzet és ár/érték arányban egyenesen kiábrándító is ettől a hangszertől. Kb. 20 db gomb adott a hangszer kezelésére, minden hátulütőjével ennek. Bár átlátszó szilikon gumi gombokat nyomkodhatunk, melyek sötétben elég jól láthatóvá teszik a megfelelő funkciókat, de a feliratozás szerencsétlen mód a hangszer panelére került, ami így mégis olvashatatlan. Továbbá nagyon aprók és zsúfoltak is a gombok elhelyezésileg, így megtermett tenyerű pék legények számára nem sok esély mutatkozik. És ennek tetejébe jön még a legborzasztóbb, a hangszer kezelése és menürendszere, valamint az egyébként elsőre jóravalónak kinéző LCD panel, ami hát elég kevés információt tud megjeleníteni nekünk. A kezelés tekintetében pedig egy sokoldalú, automata kíséretes hangszerhez képest, kevés gomb adtán, bőven kell bújkálni a menükben és gombkombinációs funkciókban, a lehető legjobban megnehezítve ezzel a használatát. :( Nem is értem ezt hogy merték ilyen szintre lebutítani. A hangszer mérete eleve adott lenne, kényelmesen kezelhető és nagyobb számú gombcsoport elhelyezésére, helyette biztos hogy meg kell szakítanunk játékunkat valamilyen fontosabb üzemmód elérésével vagy paraméter állításával. Történik mindez azzal, hogy pl. zenei kíséret közben a tárcsával nem tempó értéket állíthatunk, mint normális esetben a legtöbb ilyen hangszeren, hanem a stílusokon keresztül lapozhatunk. Tempó állításhoz, a másik oldalra helyezett shift gombbal együtt kell tekerni a tárcsát. Mentőövként mondjuk van egy tap tempo gomb is, de ezt sokan nem szeretik vagy nem tudják jól használni, megfelelő ütemérzék híján, melyből a gép kikalkulálná a nyomogatás ütemében nekünk megfelelő metrumot.

 

Másik ilyen szörnyűség, hogy van ugyan egy dedikált piano gomb bal szélen, amely azonnal zongora üzemmódba váltja át a hangszer működését, de pl. hangszíneket nem tudunk ilyen egyszerűen váltani, mert ahhoz megint gombkombinációkkal kell bűvészkedni. A lehetőség adott lenne 3 jobb kéz hangszínt is egyszerre használni (pl. összekombinálva akár 3 különféle sípos orgonát vagy mondjuk oktávban eltolva 2 zongorát, ún. "latin piano" stílusban), de az előlapon csak a 3 némító/aktiváló gombját találjuk a hansgzín partoknak, ezekre más hangszínt aktiválni megint csak shift gombos nyomogatás és a tárcsával való tekergetés vezet egyedüliként. Egyszerű zongoristák talán nem is érzik ennek jelentőségét, de aki játszott már automata kiséretes hangszeren, hát az haját tépné ettől a bonyolítástól. Ráadásul a partok hangszín neveit nem is láthatjuk alap esetben, hogy mit kínál fel számunkra a hangszer a beállításaiban, mivel a leszűkített kezelési lehetőségekhez, ha nem volna így is elég, párosul egy olyan nem ide illő buta logika, amivel csak mégjobban megnehezíti a zenész számára az áttekinthetőséget. Ún. keyboard seteket tudunk kezelni alapvetően és ezek szerkesztő módjába lépve juthatunk el az egyes hangszínekig, de mindig azok közt is váltani szükséges, a képernyő ugyanis csak 1 hangszín nevet képes megjeleníteni vagy pedig a keyboard set nevét, mely akár a hangszíntől eltérően bármi fantázia szüleménye is lehet vagy épp egy dal címe. Ha nem értitek miről beszélek, akkor jó, akkor sikerült elérni a célt! :))) Szóval ennyire nehéz megérteni ezt a hangszert valójában.
Na de nézzük! Mondjuk az előre programozott 64 világsláger beállításait véve az XE20 kínálatában, találunk olyat, hogy "Imagine" - az ismer Lenon sláger... Ebből mondjuk ki lehet találni, hogy egy zongora hangszín lesz felkínálva, hogy eljátszuk a slágert, de a keyboard set neve éppen hogy "strings" mégis és mindössze csak ennyit látni a képernyőn. Azt már csak gombnyomkodással tudjuk kideríteni, hogy a part 3 beállításon fogunk kapni egy zongorát, a part 1 és 2-n viszont két vonósunk lesz élből! Ez mondjuk nem tragédia, mert elég gyakori a zongora + vonós kombináció ilyen hangszereken, de ugye nem látom mivel állok szemben, mert csak 1 part hangszínnevét tudom egyszerre megtekinteni, azt is csak menüben. Ez pedig valós előadás közben bukórepülés, ha csak nem ismerjük már ezer éve a hangszerünket a legutolsó szőrszálig, mikor mit és hol találunk benne. SZÓVAL KEZDŐKNEK KIZÁRT MEGÉRTENI ÉS HASZNÁLNI AZ XE20-AT! (De megsúgom, haladóbb, gyakorlott zenésznek is megszokást igényel, sűrű fejvakarások közepette.)
Ez annyira téves elgondolás ilyen funkciókat egybegyúrni egy végletekig lebutított kezelési megoldással nyakonöntve, hogy szerintem nem a zenélés felé ösztönöz senkit sem, hanem inkább hogy kidobja az egészet az emeletről.
Kb. azt juttatja eszembe, mikor anno a Casio piacra dobott a 80-as években egy 50 nevet és telefonszámot tároló számológépes karórát, egy haverom 3 hónapi fizetését spórolta össze rá, hogy megvegye és ahhoz képest 125 gombnyomkodással tudott belőle bármit kikeresni, amit egy zsebnoteszből 3 mp alatt is megtehetett volna és még le se merül közben az elem! :D

 

Egyetlen gyógyírt kínál minderre a hangszer, hogy 40 dalhoz magunk is lementhetünk ilyen 3 hangszínt tartalmazó keyboard set beállítást vagy helyzet függő aktivitási állapotot, tempóértéket stb. (igazából a 3 az négy, 3+1, mert még bal kézre, kettéosztva a billentyűzetet, is lehetőségünk van külön hangszínt használni, pl. bal kéz basszusnak, de erre már ki sem akartam térni, még tovább bonyolítandó a helyzetet...) Ezek a memória beállítások (ún. set list) mondjuk elérhetők egyetlen mozdulattal, de a Korg kicsit itt is megkurtította a kezelési élményt, mert mindössze 4 memória gomb érhető el a panelen és külön egy bank gombbal 10 x 4 ilyen beállítási egységet enged váltani. Nem ragozom, katasztrófa! Tulkép. a DGX sorozatban is ezt kaptuk leggyengébb láncszemként a Yamahától, 4 panel memória regisztráció és 8 bank közti váltogatás. Erre megoldás lehetett volna akár 8-10 kiépített memória gomb és 4 bank választó vagy egyszerűen egy telefon stílusú 10-es számbillentyűzet, amin nagyon gyorsan bepötyöghető pl. hogy 138 és kész, mint régebben az ilyen típusú hangszereken.

 

Summa summarum, ehhez a tudású hangszerhez ezért az árért kényelmi szempontok garmadáról kell lemondania, aki nem csak szimplán zongorázni szeretne rajta. Ellenben aki csak azt szeretne, nem is fog ennyi felesleges és elbonyolított funkcióért még jó drága pénzt is fizetni, úgyhogy dupla zsákutca. A Korg szerintem szégyellheti magát, amit az XE20 képében megalkotott!
Hozzá tartozik amúgy és itt a végére talán ki is maradt még, hogy volt nekik nemrég egy elég jól sikerült arranger zongorájuk, a PA szériás automata hangszereik tudását tükrözően, ezerszer kényelmesebb használattal és már érintő kijelzővel pluszban, a Havian 30. Ez a hangszer viszont árban is a fél milliót közelítette, új, csak hozzá fejlesztett kalapácsmechanikával, az XE20 viszont minőségben és színvonalban is az olcsóbb szegmens felé vitte el az egész arranger piano koncepciót, mint hogy büszke utódjává válhatott volna a Haviannak.

 

Végszóként, aki szimpla tudással szeretne olcsóbb dig. zongorát, az fog is találni a piacon jócskán, nem az ő területük amit az XE20 tud nyújtani. Aki viszont hasonló komplexitású hangszerre vágyik kalapácsmechanikával, ma is csak a Yamaha DGX modellekben érdemes gondolkodni 300-400 ezer Ft-ig, aktuálisan a 670-es típussal, mely komolyabb megszólalás és hangzás mellett, szinte prémium kijelzővel, normális kezelőfelülettel van felvértezve, ráadásul a felvételkészítést már audio formátumban is lehetővé teszi, még az XE20 az mp3 felvételt stb. csak lejátszani képes, rögzíteni mindössze midi platformon van lehetőség.