Boldog Új Évet minden sorstársnak, én is visszajöttem pihenni a munkahelyemre a szabadságomról. Nagyon jókat derültem a történeteteken és köszönöm, hogy megnyugtattatok, nem vagyok egyedül.

Pár gondolatot hagy írjak le én is a hisztivel kapcsolatban:

- Ha feszültség van a felnőttek között, még ha az nem is robban ki veszekedésben, a gyerek megérzi és elkezdi a balhét. Akkor aztán előjönnek a felnőttek visszatartott indulatai és már áll is a bál. Tanulság: nicht vor dem Kind !, minden vitás ügyet a gyerek háta mögött kell lerendezni, nekünk még jobban kell uralkodnunk magunkon, mint eddig. Ezt persze nem könnyíti meg a gyerek magas C-ben előadott visítása.

- Ha a hiszti közben a gyerek bennünket vagy másvalakit ütni kezd, a leghatározotabban megakadályozzuk. Ilyenkor a férjem azt szokta neki mondani, hogy "Ütöttünk meg már téged valaha ?" Ez hatni szokott. Na most ha csak egyszer is rávernénk, akkor ugyan mire hivatkozhatnánk ? Én egyáltalán nem hiszek a verés bármilyen formájában sem. Azt látom, hogy a barátnőm kislánya, akinek a mama rendszeresen rácsap a kezére vagy a fenekére, ha rosszalkodik, minden gyereket ver, aki csak a közelébe kerül. Naná, hát ő is ezt látt ill. kapta, ez a minta előtte. Hát inkább nem, köszönöm.

- A másik szobába átküldés szerintem nagyon jó megoldás, amikor visszajön, akkor még bocsánatot is szokott kérni és olyan jó megvigasztalni. Csak arra kell vigyázni, hogy ne legyen valaki más a másik szobában, akihez menekülhet ill. akivel leül játszani, mert akkor mi volt ebben a "büntetés" ?

Most más:

Vasárnaponként szoktunk neki hajat mosni, mert azt nagyon utálja (bár mióta a férjem ügyesen hátradönti a fejét, sokkal kevésbé). A kellemetlen percek előtt mondtam neki: Van egy rossz hírem Mesi. (Akartam folytatni, hogy most hajat fogunk mosni). Férjem belémrúgott- megjegyzem telejesen igaza volt - és jelezte kézmozdulatokkal, hogy mi a fenének mondok ilyen, miért erősítem a gyerekben, hogy valami szörnyűség következik. Ezért hát nem folytattam. Gyerek persze megkérdezte : Mi a rossz hír ? Papa válasza: Hát az, hogy nemsokára vége a napnak, le kell feküdni. Mire a gyerek: Nem, nem az a rossz hír, hanem az, hogy a mamának pici babája fog születni. Nos ennyit a visszafojtott indulatokról.

Nálunk egyébként a hisztik akkor szoktak leginkább előtörni, ha egy kicsi barátjával játszik és azzal összevesznek egy játékon, vagy én nem vagyok hajlandó vele különvonulni egy könyvvel a kezemben, hanem próbálom vele elfogadtatni, hogy most társaságban vagyunk és együtt kellene játszanunk és lennünk a többiekkel. A maradéktalan kisajátítás bizonyítékait akarja látni és ha ez nem sikerül, akkor kezdődik a hiszti.

Ez olyan szinten megy, hogy ha mi pl. ketten játszunk és az általa egyébként imádott papája megjelenik a színen, akkor el akarja zavarni (menjél fürödni papa !), mintegy hogy az ne tudja megzavarni a bensőséges idillt. Ettől persze sorra sértődnek meg szeretett rokonai és barátai.