Nem is az a kiszolgáltatottság nem hiányzik, ami a párunkhoz kötne, hanem ami az állami intézményektől érne. Ha nem dolgozik a nő, nem lesz nyugdíja se, max. minimálnyugdíj. Nem jár neki eü-ellátás stb. Endre elfelejti, hogy htb-k csak a Rogánok meg Vajnák világában vannak, de még ott is van a nőknek kamuállása: gyémántbolt, fánkozó, rendezvényszervezés, lakberendezés, hr-es állás a férj cégénél (bár az inkább a szeretőknek van fenntartva) stb. Amik a férj pénze nélkül természetesen csődbe mennek. Egyszerűen nem affelé tart a világ, hogy menő legyen otthon port törölgetni. Egy mozdonyvezető kalauz házaspár (ismerősömék) részére csak az őstermelői igazolványos sztori marad, de basszus, az meg megint munka, azt a csirkét meg kell etetnu, a krumplit meg kell kapálni stb. És akkor a feleség megint ott tart, hogy keményen dolgozott, és minimálnyugdíjon végzi. (Mondjuk az ismerőseim végül elváltak.)

A másik fontos dolog, hogy a nő képességei egy ilyen házasságban rejtve maradnak, mert alkotó munka nélkül nem hasznos a társadalom számára. Nem ad a GDP-hez sokat egy tiszta otthon. És azért is pazarlás, mert a nők nagyrésze szereti a munkáját is vagy legalábbis a munkahelyi közösséget, aminek része. Mi másért lennének pályán az alulfizetett szakmákban is? És ez nem csak a nőkre igaz, hanem a férfiakra is, szerintem a jól végzett munka örömet ad az embernek. És az emberek már csak olyanok, hogy a párjukon kívül mástól is szeretnek pozitív visszajelzést kapni. De természetesen van,  akit kielégít az otthonlét. Csak én egyet se ismerek, aki ne kezdene valamit magával, ahogy megnőnek a gyerekek, sokan már előtte is.