Meghegesztettem a tegnap idekért utánfutót, és közben azon gondolkoztam hogy mennyire ingatag alapon „reméljük hogy sosem jön el”.

Mert ahogy elég egyfajta érdek ahhoz hogy a betegségből kigyógyulás ne adjon védettséget a betegség ellen – úgy elég egy másfajta érdek ahhoz hogy egymásra biztatott emberek öldösni kezdjék egymást.

  És közben mi itt csak reméljük hogy sosem jön el.

Amit a társadalmak fejlődéséről írsz, azt gondold csak tovább a férfiak.. hm.. a hímneműség nélküli társadalom irányában.  Minek a hímneműség, ha a társadalomnak csak a létszám-utánpótlást szülőkre van szüksége?  Hamar eljutsz odáig, hogy ha bizonyosan nincsenek háborúk, akkor nincsen szükség az ölni tudókra sem.

Jöhet a maszatolás.. hogy de nem is mindenki olyan, meg a mások sem teljesen másmilyenek.