Nem engem kérdeztél, de igen, jobb! :) Még a társadalomnak is jobb.

Mert én most Gran Canarián olvasztatom a hájamat a nappal. Napközben nem főzünk, étterembe megyünk meg a strandra meg kirándulni bérautóval. Megtehetjük, jut is, marad is pénzünk a bankban. Közben a takarítónő kitakarít nekünk, megveti az ágyat, felsöpör, felmos. Így aztán nincs is vita, hogy ki söpri össze a homokot, amit behord a strandról a szél, meg mi a lábunkon. Mondhatni boldogok/elégedettek vagyunk az életünkkel. De otthon is alkalmazunk takarítónőt, és mivel bejelentjük és adózunk utána, nyer ő is az üzleten: munkahelyet teremtettünk. Egyébként csak hetente egyszer jön, olyankor mindent letöröl, felmos, ha úgy gondolja ablakot is pucol (kérnünk se kell, és mi bárminek örülünk, amit aznap helyettünk megcsinál). Ha feketén dolgoztatnánk, akkor is haszna lenne, mert a pénzzel mindenképp elmehetne a boltba, ott meg fizet áfát is.

Mert hát a férjemnek meg nekem a munkánkhoz sokkal nagyobb tehetségünk van, mint a porszívózáshoz vagy az ablakpucoláshoz. A takarítónőnknek meg sose derült ki, hogy mihez lenne tehetsége (pl. isteni sütiket süt, alkalmanként azt is rendelünk tőle), mert csak az általános iskolát végezte el, azt is Erdélyben, szóval ő nem tud mást eladni, mint a kétkezi munkáját. Ha mi nem vesszük meg ezt tőle, akkor csóróbban él, és nyugdíja se lenne majd annak idején, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt.